Véget értek a küzdelmek a brazil állami bajnokságokban, köztük az ország két legjelentősebb kiírásában, Sao Paulóban és Rio de Janeiróban. A kiscsapatok előretörése ellenére mindkét helyszínen történelmi gárda sikeréről lehet beszámolni.
A riói bajnokságot megnyerô Botafogo játékosainak öröme érthetô: négy éve még kiestek, most viszont a csúcsra értek
A riói bajnokságot megnyerô Botafogo játékosainak öröme érthetô: négy éve még kiestek, most viszont a csúcsra értek
Rióban véget ért a Botafogo nyolcéves böjtje, miután a nagydöntőben sima kettős győzelemmel bizonyult jobbnak a Madureiránál. A címere után „magányos csillagnak” becézett gárda legutóbb 1998-ban tehetett jelentős trófeát a vitrinjébe – akkor a Rio-Sao Paulo torna aranyérmese lett –, azóta leginkább a szenvedés jutott osztályrészül a szurkolóinak.
2002-ben például azzal a szégyennel kellett szembesülniük, hogy a gárda kiesett az országos bajnokság élvonalából, és ugyan egy évre rá visszajutott, 2004-ben ismét meglegyintette a másodosztály szele (végül a 20., éppen bennmaradást érő helyen végzett).
„Hamarosan indul az országos bajnokság. Ez a cím hatalmas erőt ad a játékosaimnak, ezért bizakodva vágunk neki a tornának” – jelentette ki rekedt hangon a Botát gardírozó Carlos Alberto, aki a legendás Mario Zagallóhoz hasonlóan játékosként és edzőként is állami bajnok lett a fekete-fehérekkel.
A paulistáknál is hosszú pauzát tört meg a győztes: a Santos 21 esztendeje nem nyerte meg az állami bajnokságot, igaz, ellentétben a Botafogóval, a „szentek” az elmúlt években (2002, 2004) országos bajnoki címet ünnepelhettek.
Az utolsó forduló előtt a Sao Paulónak volt még matematikai esélye a sikerre, ám Wanderley Luxemburgo csapata simán nyert az utolsó fordulóban hazai pályán a Portuguesa ellen (a Santos mind a tíz hazai mérkőzését megnyerte, imponáló, 19–3-as gólkülönbséggel), így az izgalmak elmaradtak, és a 12. forduló óta az élen haladó Santosé lett a cím.
„Ez volt az első fontos győzelem több olyan játékos számára, aki csillogó karriert futhat be a Santosszal. Nem volt egyszerű siker, főleg a belső gondjaink miatt, de a csapat felülkerekedett a nehézségeken, és megérdemelten lett bajnok” – áradozott egy sort az év elején a Real Madrid kispadjáról menesztett és azonnal a Vila Belmiro-stadionba igazoló Luxemburgo mester, aki szokásához híven nem vett részt a gyepen az ünneplésben, néhány perccel a lefújás előtt bevonult az öltözőbe.
A nagy rivális Sao Paulo hiába fektette két vállra az Ituanót (a kapus, Rogério Ceni szerezte a csapat utolsó gólját a bajnokságban, jól eltalált szabadrúgásból), egy ponttal lemaradt a végelszámolásnál. Sokkal nagyobb csalódás azonban a Corinthians szereplése, a dollármilliókból megerősített együttes az országos bajnoki cím után csak a hatodik lett.
SAO PAULÓ-I ÁLLAMI BAJNOKSÁG 19. forduló Santos–Portuguesa 2–0 Ituano–Sao Paulo 0–2 Santo André–Palmeiras 1–3 Juventus–Noroeste 3–1 Corinthians–Paulista 2–2 Marília–Sao Bento 2–1 Rio Branco–Portuguesa Santista 2–0 Guarani–Mogi Mirim 0–0 América SP–Sao Caetano 0–0 Bragantino–Ponte Preta 0–1 A végeredmény: 1. Santos 43 pont, 2. Sao Paulo 42, 3. Palmeiras 36, 4. Noroeste 34, 5. Sao Caetano 32, 6. Corinthians 31
RIO DE JANEIRÓ-I ÁLLAMI BAJNOKSÁG Nagydöntő, visszavágó Madureira–Botafogo 1–3 Bajnok: a Botafogo, 5–1-gyel