Zakó helyett gatyába rázás

Meglepő szolnoki veresége után magabiztosan, 85–75-re verte a Paks a Pécset.
Paks–Pécs. Országos egyes. A jelenlegi szezonban negyedszer találkozott a két csapat, bajnoki meccsen 86–82-re, a Magyar Kupa negyeddöntőjében pedig 81–65-re nyert az Atomerőmű Pécsett, a szinte tét nélküli kupavisszavágón pedig 83–74 volt a végeredmény. Az ASE tagadhatatlanul hullámvölgyben van, Mészáros Zalánék a legutóbbi öt bajnokijukból négyet elvesztettek, a tabella éléről a harmadik helyre csúsztak, ám hazai mérlegük (10/1) több mint imponáló, hiszen eddig csak a Körmend tudott nyerni a Gesztenyés utcai csarnokban (90–87). Nem büszkélkedhet hasonlóan jó idegenbeli mutatóval a Pécs (4/6), amely – hiába közhely, attól még igaz – az esélytelenek nyugalmával készül a meccsre. Vereség esetén talán készülhet Zsoldos András, a Paks vezetőedzője is, az utóbbi hetek bukdácsolása közepette ugyanis szárnyra kapott a pletyka: a kiváló trénernek nem lesz maradása, ha nem tudja villámgyorsan gatyába rázni a legénységét.
Fél órával a kezdés előtt futnak ki melegíteni a csapatok, Zsoldos elegáns szövetnadrágban, ingben, nyakkendőben feszít. Zakó nincs rajta, pedig hűvös van, huzatos a csarnok. Talán sejti, hogy később melege lesz? Vagy azt gondolja, ezen az estén úgyis kapnak egy zakót?
Udvariasan kezet fog a kollégával, Völgyi Péterrel, egy mosolylyal és néhány jó szóval köszönti Sztojan Ivkovicsot, parolázik a játékvezetőkkel is, aztán sétál a készülődő játékosok között, illetve a kispadon ücsörög. Egyszer karba, máskor zsebre tett kézzel, néma csendben.
Nyugalma megmarad az első negyedben is. Semmi oka az aggodalomra, együttese álomjátékot produkál, Dragan Alekszics, Ivkovics és a többi baranyai eltűnik a paksiak védőalakzatában, a másik palánk alatt Mészáros szórja a hármasokat, húsz ponttal vezet az ASE, a közönség vastapsa messzire száll, máris eldőlt volna a meccs?

Hát persze, hogy nem! Alekszics vezérletével kapaszkodnak a pécsi párducok, erőszakos játékuk egyre több kosarat eredményez, a hazaiak nem tudnak felpörögni, a második periódusban mindössze egyetlen mezőnykosarat dobnak, érik az egyenlítés. Zsoldos felpattan, hevesen gesztikulál, szuggesztíven magyaráz, de nem ideges. Ura a helyzetnek. Az órára pillant, és látja, hogy paksi szempontból éppen jókor jön a szünet.

A folytatásban ismét az Atomerőmű fölénye jellemző, amikor mindkét gárda teljes erőbedobással, maximális koncentrációval játszik, szemmel látható a különbség. A tréner továbbra is jól érzi magát a padon, nem ugrál, hagyja, hogy Ivkovics legyen az est főszereplője. A pécsi veterán folyamatosan pöröl a bírókkal, csapkod, majd nemes egyszerűséggel fogja magát, és sértetten távozik a pályáról, hogy néhány perc elteltével civil ruhában térjen vissza, és a hazai szurkolók gúnyos bekiabálásai közepette leüljön a kispadra. A csapatok közötti pontkülönbség ismét húsz fölé nő, bár a vége felé már egyik gárda sem kosarazik hibátlanul.
A győztes hadvezér Zsoldos András boldog, ám a homlokát a gondterheltség ráncai barázdálják.
Talán a következő, Kecskemét elleni, idegenbeli meccsre gondol…
Az biztosan nehezebb lesz!

MESTERMÉRLEG

Zsoldos András, a Paks edzője:Győzelmünk nem forgott veszélyben, remélem, a következő meccseken még ennél is felszabadultabban fogunk játszani, és jobb százalékkal támadunk.

Völgyi Péter, a Pécs edzője:Sokszor adtuk el a labdát, és kevesebb lepattanót szereztünk, mint amennyivel meg lehet nyerni az ilyen rangadót. Ezenkívül szerintem jól helytálltunk.