Lassan elkészül az Arsenal új stadionja, a napokban kezdték el beszerelni a székeket – a régiben pedig lehet, hogy a klub utolsó európai kupamérkőzését játsszák kedd este. A csapat csak akkor fogadhat a Highburyben később is külföldi riválist, ha sikerül kiütnie a Juventust.
Már a kínlódó Real Madriddal szemben is esélytelenebbnek számított a fiatal észak-londoni együttes, az olasz listavezetőhöz képest – a spanyolok elleni bravúros továbbjutás dacára – különösen az. Nem utolsósorban azért, mert a torinóiakat erősíti egykori csapatkapitánya, Patrick Vieira.
„Ha mindenáron olasz társulathoz kell hasonlítanom az Arsenalt, azt mondom, a Milanéra emlékeztet a stílusa. Nagy egyéniségei vannak, akik a szó szoros értelmében szeretnek játszani, ezért inkább a technikai fölényre helyezik a hangsúlyt, mintsem a fizikaira. De megvannak az eszközeink ahhoz, hogy megállítsuk őket. Még Thierry Henryt is” – nyugtatta meg Vieira a „zebrák” szurkolóit, akik Henryra testközelből emlékezhetnek abból az időből, amikor a Delle Alpiban rúgta a labdát.
Henry állítja, a párharc kimenetelétôl függetlenül h? marad az Arsenalhoz
Imago
Henry állítja, a párharc kimenetelétôl függetlenül h? marad az Arsenalhoz
A francia középpályás véleményével nincs értelme vitatkozni, noha arra sem sokan gondoltak volna, hogy a 16 között a Juve óriási szerencsével ússza meg, hogy ne bukjon a Werder Bremen ellen. Ettől még igaz, hogy bámulatosan egyenletes teljesítménnyel kényezteti el azt a néhány ezer embert, aki hetente kimegy a meccseire. A hazaiakat irányító Arséne Wenger mindenesetre tisztában van vele, hiba volna csakis Vieira jól ismert kvalitásaitól tartani.
„Izgalmas lesz, vajon hogyan áll helyt a középpályánk az övékkel szemben. Náluk nemcsak Patrick világklasszis, ott van Emerson és Mauro Camoranesi is. Én persze bízom a mieinkben, Cesc Fabregasból például olyasféle játékos válhat, amilyennek Patrick Vieirát megismertük. Rokon felfogásban játszanak, csak eltérő alkatukból adódóan más a stílusuk” – latolgatta Wenger.
A két csapat jelenlegi keretéből nem Vieira az egyetlen, aki a valaha az Arsenal és a Juve mezét egyaránt viselő nagy elődök – Liam Brady, David Platt – nyomdokaiba lépett. Thierry Henry ugyanis pályafutása első felében megfordult a Delle Alpiban, bár esetében távolról sem beszélhetünk olyan fényes diadalmenetről, mint amilyet Vieira hagyott maga mögött Londonban.
Vieira többek között a reménybeli BL-sikerek miatt választotta a Juventust, egy hét alatt kiderül, jól döntött-e
Imago
Vieira többek között a reménybeli BL-sikerek miatt választotta a Juventust, egy hét alatt kiderül, jól döntött-e
Sőt helyesebb egyenesen úgy fogalmazni, hogy Henry könnyűnek találtatott az első torinói korszakát töltő Marcello Lippi keze alatt. Tizenhat bajnokin jutott szóhoz, és ezeken csupán háromszor volt eredményes, így a klubvezetők fél év elteltével különösebb vívódás nélkül elengedték – vagy ha úgy tetszik, a Lippit éppen akkor váltó Carlo Ancelotti nem tartott igényt rá.
Arséne Wengernek nem kellett kétszer mondani, hogy szabad a vásár, hiszen jól ismerte Henryt még abból az időszakból, amikor a Monacóban az edzője volt. Gyanította – mint később kiderült, helyesen –, hogy az akkor már világbajnok csatárnak csak egy kis időre lenne szüksége kvalitásai kibontakoztatásához, tehát kifizette érte a tíz és fél millió fontot. Azóta Henry számtalanszor igazolta, hogy a Juve kissé elhamarkodottan szabadult meg tőle.
A fentiek alapján joggal gondolhatnánk, biztosan szeretne bizonyítani, jóllehet az ellenfél szakvezetője manapság már se nem Lippi, se nem Ancelotti, hanem Fabio Capello. A korábbi BL-szezonok történéseit fellapozva azonban láthatjuk, ha dolgozott is benne efféle indulat, néhány éve már elégtételt nyerhetett. A 2001–2002-es idény második csoportkörében ugyanis az Arsenal többek között az ő találatával győzte le a Juvét 3–1-re, s ez az eredmény is hozzájárult ahhoz, hogy az olaszok akkor nem mentek tovább a kvartettből. ---- V ----
