Tipikus nullagólos meccs volt…

Keszei Ferenc, a Pécsi MFC mestere tökéletesen osztja a Bajnokok Ligájában szereplő csapatoknál dolgozó edzőkollégák azon véleményét, hogy egy csapat eredményességét, teljesítményét csak elvétve határozza meg a labdabirtoklás aránya, a mai labdarúgásban sokkal inkább a szervezett, ,,gól nélküli védekezés”, a megszerzett labdák gyors, pontos, az ellenfél kapuja felé történő megjátszása számít. Erre az egyébként nem túl bonyolult taktikára épül – amúgy magyarosan – a pécsiek alapjátéka is. Az eddigi négy tavaszi fordulóban Keszei Ferenc tanítványai a szervezett védekezésből induló gyors ellentámadásokkal próbálták a maguk javára fordítani az adott összecsapást, a tavaszi négy meccs után három döntetlen és egy győzelem a mérlegük. Balaskó Ivánék éppen a bajnoki címre is esélyes Újpestet verték meg, alapvetően a begyakorolt taktikának köszönhetően.

A Pécs szeret ,,játszó” csapatok ellen futballozni. A tavasszal bukdácsoló, eddig három vereséget és egy döntetlent elkönyvelő Diósgyőr a labdát sokat birtokló együttesek közé sorolható. A Pajkos János edzette gárda jól megkomponált, nyílt támadófutballt mutat be hétről hétre. Hogy ennek miért nincs látszata, eredménye, annak egyszerű oka van: a télen tíz futballista intett búcsút a Diósgyőrnek, köztük öten kulcsjátékosok voltak, a helyükre érkezők tudása meg sem közelíti a távozókét.

A Diósgyőr és a Pécs ezúttal sem változtatott taktikáján. A hazaiak sok rövid passzal építették akcióikat, labdabirtoklásból jelest érdemeltek volna, ám ezért még nem jár pont. Némi feddés viszont nem ártana, mert sok pontatlanság csúszott a hazaiak játékába, igaz, a talaj egyenetlensége sem segítette a folyamatos futballt. A Pécs szinte tökéletesen felkészült a DVTK játékából, egy lényeges hiba akadt: túlságosan mélyen védekezett, így aztán a megszerzett labdákkal nem juthatott el a hazai kapuig, mert Szögedi Szilárdék fegyelmezetten visszazártak. Az első igazi pécsi kontrára – és egyben az első kapura lövésre – a 28. percig kellett várni. A félidő hajrájában felbátorodott a Pécs, helyzetekig is eljutott. A Diósgyőr a széleken nem tudta megbontani a PMFC-t, játékosai idővel már átlövéssel is csak elvétve próbálkoztak, azaz a hazaiak egyáltalán nem jelentettek veszélyt a pécsiek kapujára.

Minden úgy alakult, ahogy azt a pécsiek eltervezték: a Diósgyőr játszott, a PMFC kontrázott, ám mindkét csapat csekély hatékonysággal futballozott. Ennek ellenére élénk, változatos játékot láthatott a publikum, meg tisztességgel hajtó Diósgyőrt, míg a másik oldalon fegyelmezetten, de gyáván futballozó Pécset. Érthetetlen, hogy a tavasszal jól szereplő vendégek miért nem kockáztattak többet, miért nem tettek meg mindent a győzelemért az ellen a Diósgyőr ellen, amely eddig csupán egyetlen pontot szerzett a tavasszal. Kérdés: miért elégedett meg az egy ponttal az a csapat, amelynek játékosai kvalitásban, játéktudásban is magasabban jegyzettek, mint a rivális futballistái. Igaza volt Keszei Ferencnek, labdabirtoklásban a Diósgyőr volt jobb, ám ez csupán egy pontot ért a házigazdának. ---- M ---- &