A bekkelésnek mindig ára van

Azok a boldog, sikeres évek! Erre gondoltak az idősebb Vasas-szurkolók, amikor megtapsolták a pályára kisétáló két egykori kedvencet. Az 50. születésnapját ünneplő Izsó Ignácot, valamint a 65 éves Ihász Kálmánt fogadta hangos ováció, ám a jelen nem hagyta sokáig örülni a Vasas-híveket, hiszen két perccel később már vezetett a REAC. Kiesési helyosztóra gyülekezett a közönség, lehettek mintegy háromezren, közöttük maroknyi lelkes, hangos palotai drukker.

A közönség azt várta, hogy a csapatok visszafogottan kezdenek, elvégre a 15. helyezett játszott a 14. ellen, ám szó sem volt óvatosságról: a rákospalotaiak az első korszerű, veszélyes akciójukból máris bevették a hazaiak kapuját. A gól láthatólag sokkolta az angyalföldieket. A Vasas képtelen volt fogást találni a REAC-on, ami egyben Urbán Flórián munkáját dicséri. A tiszta sárgában játszó vendégek tökéletesen lezárták a területet, nem hagyva helyet a cselezésre, sem a rövid passzokra. Így nem maradt más választása az angyalföldi gárdának, mint ívelgetni, újra és újra... A tértölelő átadások azonban rendre a REAC védőinél landoltak, miközben a vendégek néhány veszélyes kontrával jelezték: szó sincs bunkerfutballról.

Az angyalföldi drukkerek már kezdték elveszíteni a hitüket, s arra gondoltak, jöhet az újabb nagy pofon, amikor fél óra elteltével egy csapásra magához tért az addig meglehetősen kába Vasas. Ehhez kellett Gyánó Szabolcs remek helyzetfelismerése, lesipuskás megoldása. Nem is egy, hanem mindjárt kettő. A Vasas saját nevelésű centere két perc alatt megfordította az eredményt, s ettől azonnal megváltozott a játék képe. Azt is írhatnánk, hogy a félidő utolsó negyedórája izgalmasra, élvezetesre sikerült. A Vasas magabiztosabbá, és ami ennél is fontosabb, gólveszélyesebbé vált, csakhogy jöttek a REAC ellencsapásai, helyzetek itt is, ott is, ám a szünetig nem változott az eredmény. A Vasas hívei azonban elkeseredve figyelték az öltözőbe vonuló játékosokat, tudniillik a remek formába lendülő Gyánó Szabolcs cserét kért. A legdühösebb viszont így is Urbán Flórián lehetett, hiszen a csapata hátrányba került, noha egyenrangú partnere volt a Vasasnak. És ebben nem is tévedett.

A második félidő a csereként beálló Waltner Róbert ziccerével kezdődött, ám a krónikus önbizalomhiányban szenvedő angyalföldi támadó ezúttal is hibázott. Ettől kezdve a piros-kék hívek egyre döbbentebben figyelték az eseményeket.

A REAC került mezőnyfölénybe, a vendégek rengeteg futással és sok oldalpasszal közelítették meg az egyre csak hátráló hazaiak kapuját. Telt-múlt az idő, de a Vasas nem tudott kiszabadulni saját térfeléről. Jellemző a piros-kékek játékára, hogy a két gólt szerző, majd sérülés miatt lecserélt Gyánó Szabolcs mellett csupán a védőket lehetett dicsérni: a sokat dolgozó Balog Zsoltot, Fehér Zoltánt és Molnár Zoltánt. Ez is mutatja, hogy a támadófutball ezen a napon – néhány szórványos akciót leszámítva – hiányzott a Vasas kelléktárából. Pintér Attila is érezhette, hogy ezen az estén a biztonság az elsődleges szempont, egy óra elteltével csatárt áldozott védőért, megszilárdítandó csapata minimális előnyét. A Vasas a tűzzel játszott, amikor megpróbálta őrizni soványka előnyét, miközben a REAC rendületlenül támadott. Különösen Polonkai Attila és Nyerges Krisztián jelentett veszélyt a Vasas kapujára.

A rákospalotaiak megbüntették az angyalföldieket túlságosan is védekező futballjukért, megérdemelten egyenlítettek, sőt a hajrában újabb ziccerekig jutottak. A döntetlen igazságos eredmény. A Vasasnak nem sikerült elszakadnia üldözőjétől, a kiesés réme továbbra is ott lebeg a Fáy utcai felett. Rákospalotán pedig bizakodhatnak: ez a csapat lelkesen futballozik, küzd – azaz kiharcolhatja a bentmaradást. ---- M ---- &