Pécsett nem megy a liláknak

Bár a pécsi és az újpesti tábor éppenséggel nem szerelmes egymásba, meglepően békésen sétálgattak a pálya mellett a szurkolók, igaz, minden sarkon tucatnyi rendőr vigyázta a rendet, nehogy meggondolatlanságra vetemedjenek a drukkerek. Gond azonban nem volt, a két szurkolósereg jókedvűen látott neki csapata buzdításának.

A két együttes meg is érdemelte a biztatást, hiszen mindkettő veretlen volt még a tavaszi idényben, bár ez a szép sorozat a Pécsnek csak három, az Újpestnek viszont kilenc pontot hozott... Mészöly Géza, a lilák mestere nem számíthatott könnyű meccsre, hiszen az Újpest kilenc esztendeje nem nyert Pécsett. Hogy ez a másik, kevésbé megnyugtató sorozat megszakadjon, pályára küldte az elméletileg sérült Rajczi Pétert is. Persze a gólokat kettesével rugdosó támadó felépülése azért nem keltett különösebb meghökkenést, hiszen egy-egy, eredetileg sérültnek tartott újpesti ász minden meccsen játékra jelentkezik.

Rajczi Péter így magára húzta a nyolcas mezt, és elfoglalta állandó helyét az ellenfél tizenhatosának környékén. Igaz, közelében egyetlen csapattársa sem állomásozott, hiszen a második újpesti sor jó tizenöt méterrel hátrébb foglalta el pozícióját. Ez persze nem zavarta abban Bajúsz Endrét, hogy egy percre se tágítson a rábízott Tisza Tibor mellől: szegény újpesti támadó így akkor sem maradhatott egyedül, amikor éppen a kezdőkörben ácsorgott. Ez a visszafogottnak tűnő taktika persze csak addig működött, amíg nem volt gólszerzési kényszerben a vendégcsapat. De viszonylag korán abba került, miután Kulcsár Árpád nagyszerűen csavart a bal felső sarokba, bár a hazaiak ünnepléséhez kellett Illyés Dániel hibája is, akinek még vetődnie sem kellett, mégis saját kapujába ütötte az egyébként jól eltalált labdát. Arra pedig különösen kíváncsiak lennénk, hogy a gól után miért ő veszekedett Tóth Balázszsal...

A vendégdrukkerek azonban nem idegeskedtek, még erőteljesebben buzdították csapatukat, és bár az Újpest a félidő hátralévő részében mezőnyfölényben játszott, Tisza Tibor ügyes szabadrúgásán kívül igazából esélye sem volt az egyenlítésre. A pécsiek ugyanis remekül védekeztek, mi több, rendkívül harcosan futballoztak, és bizony a hazai szurkolók csak néztek, hogy ezek a játékosok, akiket az elmúlt években már oly sokat szidtak, így is tudnak futballozni. Egyszer-egyszer azért kihagyott a jól záró hazai védelem, így aztán a legveszélyesebb újpesti helyzet az volt, amikor három másodperc alatt két pécsi védő is saját kapujába akarta vágni a labdát...

A második félidő elején nagy szemeket meresztettünk, mert Bajúsz Endre kifutott a pályára – bizony azt hittük, még az öltözőbe is követi majd a lecserélt Tisza Tibort... Mészöly Géza edző nem sokkal később még egyet lépett, Hullám Attila után beállt Freud Gábor is, de ettől sem lett jobb az Újpest – Freud Gábort pedig nem ártana megtanítani szögletet rúgni. Kínlódott, szenvedett a listavezető, és bár egy-egy helyzet adódott a lilák előtt, a meccslabdát Kalina Tibor rontotta el. Hogy mégsem volt rossz húzás a pécsi csatár becserélése, az a ziccer elhibázása dacára is hamar világossá vált, hiszen a felezővonaltól indulva rendre a fellazult újpesti védelem mögé tudott kerülni – egyszer pedig fennakadt Böjte Attila őt cibáló kezein, és ez a támadónak szabadrúgást, az újpesti védőnek meg kiállítást hozott.

Ezzel eldőlt a mérkőzés. Az Újpest ugyan még megpróbálkozott az egyenlítéssel, de már semmiféle elképzelés nem volt a támadásaiban, a pécsiek pedig az utolsó percekben több alkalommal is óriási helyzetbe kerültek. Végül Erős Károly nagy hibája után Sipos Norbert szemfüles góllal biztosította be a piros-feketék győzelmét. Ez a siker teljesen megérdemelt, hiszen – meglepetésre – a középmezőnyhöz csatlakozni kívánó hazaiak futballoztak sokkal jobban, a vendég Újpest pedig rendkívül bátortalanul és visszafogottan játszott.

A lilák már tíz éve képtelenek győzni a Mecsekalján – és még az sem vigasztalhatja őket, hogy a tavasszal már kilenc pontot szereztek. A veretlenségüknek – a pécsiekével ellentétben – immár lőttek. ---- M ---- &