DAC-siker és ordítás

Mínusz egy gól márpedig nem születhet egy mérkőzésen! Pedig a gólszegénységi tendencia ezt mutatta. Az első meccsen nyolc (3–5), a másodikon öt (3–2), a harmadikon pedig két (2–0) gól esett, tehát minden találkozón hárommal kevesebb, mint az azt megelőzőn.

Szóval mínusz egy gól nem létezik, tudták ezt a csapatok is, így a kezdés után rögtön egymásnak estek a plusz egy találat reményében. Az első harmad elején teljesen felbillent a pálya, szinte csak az FTC támadott, az volt az ember érzése, hogy valamiféle építészeti bravúrnak köszönhetően a Budapesti Koriközpontban a mennyezetről lóg lefelé a jég. Hamarosan változott a játék képe, következett egy újabb billenés, ekkor már a DAC irányította a játékot, Tokaji ajándékba kapott egy korongot az ellenféltől, köszönte szépen, és megszerezte a vezetést a vendégeknek. Az újvárosiak ismét elővették a jól bevált taktikájukat, apróbb ütésekkel, lökésekkel gátolták a játék folyamatosságát. Nem voltak durvák vagy szabálytalanok, „csak” a találkozó élvezeti értékét csökkentették.

Mondani sem kell, hogy a második felvonásban újabb fordulat következett, hiszen a DAC is a támadások építésével kezdett el foglalkozni, így sokkal látványosabbá, lendületesebbé vált a meccs. Előbb az FTC, majd ismét a Dunaújváros fordította a maga javára az állást, a záró etap előtt tehát egyetlen találattal a vendégek álltak jobban. A korábbi találkozókon remekül védő, egyszer-egyszer emberfeletti teljesítményt produkáló kapusok eszén ezúttal túl lehetett járni, ez pedig előrevetítette, hogy a győzelmet a rafináltabb támadójátékot, több váratlan megoldást nyújtó csapat szerzi meg. A Ferencváros játékosai próbálkoztak rendületlenül, egy ordító helyzet után pedig már összeborulva gólt ünnepeltek, amikor a játékvezető úgy döntött: nem volt gól. A pálya mellől úgy látszott, hogy a kapuvason csattant a korong, de ítéletet mi sem mondhatunk… Döntés vasárnap.

FERENCVÁROSI TC -
DUNAÚJVÁROSI AC-INVITEL 2–3
(0–1, 2–2, 0–0)
Budapesti Koriközpont, 300 néző. V: Halassy, Bedő, Mayer

FERENCVÁROS: Fedor – Nagy L., SZÉKELY MÁDAI 1, JÁNOSI (1), HOFFMANN 1 (1), Feil A., Hajdu, Serdült, Oscarsson, Kaszala, Sándor Sz., Dunai, Sadiki, Krisztu, Szilassy, Bálint, Vigh, Rencz, Szappanos, Petres, Major. Edző: Szabó István

DUNAÚJVÁROS: FERJO – TOKAJI 1 (1), Hegyi, Peterdi (1), VAS M. 1, White (1), Lencsés, SZÉLIG, ORSÓ 1, Erdősi (1), Borsos, Holló, VARGYAS (1), Berta, Mekler, Benk, Hüffner, Erdélyi, Papp, Revák, Kiss Á. Edző: Vladimir Matejov
Kiállítás: 10 ill. 14 perc
A három győzelemig tartó párharc állása: 2–2

Mestermérleg
Szabó István: – Ezek az emberek alkalmatlanok a játékvezetésre! És ezek a jégkorong legjobban fizetett szereplői…
Vladimir Matejov: – Egyre jobban játszik mindkét csapat, bár a mai meccs hangulatára rányomta bélyegét az idegesség. Jöhet a mindent eldöntő csata!