Lepattanó és lepattanás

„Végignéztem az edzéseiket, borzasztóan erős csapat, együtt is remekül teljesítenek, nemcsak egyénileg” – hűtötte le Natália Hejková, az MKB-Euroleasing Sopron női kosárlabdacsapatának szakvezetője a tudósító talán túlzottan vérmes reményeit a hétfői, Egyesült Államok elleni bemutató mérkőzés előtt. S a 78–95-ös végeredmény a tapasztalt edző óvatosságát igazolta, miközben hozzá kell tennünk: egyes szakaszokban a hazaiak méltó ellenfelei voltak az öt olimpiai bajnokkal felálló Team USA-nek. Hogy miben jobbak a világnál az amerikaiak? Azt eddig is tudtuk, hogy fizikumban, keménységben feltétlenül, no de hogy 21 triplakísérletükből 14-et célba juttassanak, az a múltban még nem jellemezte őket, akkoriban mindent a palánkok alatt szándékoztak megoldani.

„Én voltam a legjobban meglepve, nem is merek rágondolni, mi lett volna, ha kicsit rosszabbul céloznak a lányok – mondta Anne Donovan, a vendégek kétszeres olimpiai bajnok, 203 centis edzője. – Ezúttal nem tudtunk igazán hatékonyan játszani a kosár közelében, Lisa Leslie, Yolanda Griffith és a kismama Tina Thompson nagyon hiányzott, ezzel együtt Katie Smith és Delisha Milton-Jones vezérletével sikerült szétlőnünk a soproni védelmet.”

A legboldogabb amerikai az MKB Arénában egy duci fiatalember volt, Michael Teasley. A nevéből kitalálható, nem véletlenül nézte végig a meccset.

„Reggel érkeztem az Egyesült Államokból, hogy szurkoljak a húgomnak, Nikkinek, a Sopron irányítójának. Nem tudtam eldönteni, melyik csapat a szimpatikusabb. Így aztán maradt a legegyszerűbb megoldás, Nikkinek drukkoltam!”

A mérkőzés kellemes meglepetése volt Kocsis Boglárka, a hazaiak 1983-as születésú csereirányítója, aki négy pontjával, s egy bravúros kosárral berobbant a köztudatba.

„Szeretnék még több lehetőséghez jutni, hogy megmutathassam, mit tudok. Nem szoktam megijedni a nagy feladatoktól, most sem volt lámpalázam” – mondta.

Honti Kata, a találkozó magyar MVP-je évekkel fiatalabb Boglárkánál, de kolléganőjével szemben ő már rutinos klasszis: „Egy kicsit lámpalázas voltam, hiszen az amerikai válogatottat még csak a televízióban láttam, bár a brnói Milton-Jonesszal már nemegyszer szembekerültem. Most saját bőrömön érezhettem, mennyivel erőteljesebb, energikusabb kosarasok, mint mi. Olykor úgy pattantam le róluk, mint a pingponglabda. Ugyanakkor az is kiderült, ők is csak emberek, őket is túl lehet ugrani, meg lehet verni egy az egyben. A hétfői meccs után megnövekedett önbizalommal várom a vasárnapi, pécsi rangadót, tehát hasznos volt a játék.”