Hiába fogadkoztak, nem lett szép a búcsú

Bíró Attila és játékosai nyugodtan megtehették volna, hogy leadják ezt a meccset. Senki egy rossz szót nem szólt volna, hiszen mindenki ismeri a klub jelenlegi helyzetét (egy lelkes szurkolótól 15. havi csokoládét kaptak), ráadásul hat gólt ledolgozni a Kazany ellen szinte lehetetlen. Így elsődleges célnak a győzelmet tűzték ki a zöld-fehérek, az előirányzat pedig már a 3. percben kétgólnyi távolságban volt.

Érezni lehetett, nagyon akarnak a magyarok, de amíg ők nehezen eljutottak egy helyzetig, addig a Kazany gyorsan kidolgozott egyet, s még váratlan megoldásokra is futotta az erejéből. A második negyed elején sikerült utolérnie a Fradinak az oroszokat Létay kapáslövésével (4–4), ám ebben a szakaszban alapvetően a kapusok és a kapu körbelövöldözése volt jellemző mindkét oldalon.

A térfélcsere után megint két gól lett a hátrány Gorskov bal szélről elengedett lövése nyomán. Hazai oldalon Weszelovszky hibázott a legkevesebbet, ő lőtte be a Muniudisz által kiharcolt büntetőt, nem sokkal később pedig emberelőnyben nagyszerű passzt adott Nitsovitsnak.

Fantasztikusan védekeztek az oroszok, jó ütemben értek oda a labdákra, még a blokkjaik is a helyükön voltak. Ha pedig a kezek nem segítettek, Makszimov védett. Katonás sokszor próbálkozott, de legtöbbször blokkolták, ezért csóválhatta a fejét a negyedik negyedben, még akkor is, ha a góljával ismét egyenlő volt az állás (9–9). A középkezdés után ő szerelt, megúszott, de rosszul passzolt, ebből fordultak az oroszok, és győztes gólt szereztek.

Mestermérleg

Bíró Attila, az FTC edzője: - Ennyivel jobbak az oroszok. Példaértékű, ahogy megjátsszák az emberelőnyeiket. Remélem, hogy a kupában tapasztaltak hasznunkra lesznek a bajnokságban.
Vlagyimir Zaharov, a Kazany edzője: - Egyik meccsen sem voltunk biztosak a győzelmünkben, a visszavágó előtt – bevallom – egy kicsit izgultunk is. Nagyon erős ellenfél volt a Ferencváros.

Dmitrij Gorskov, az örökmozgó


Dmitrij Gorskov neve ismerős a magyar pólókedvelők körében, a kilencvenes években több idényt is lehúzott a Vasasban, a közönség egyik kedvence volt. Most a Szintez Kazany irányítója, az ő rutinja is hozzájárult ahhoz, hogy az orosz csapat simán jutott be a LEN-kupa döntőjébe. „Biztosra veszem, hogy a Dinamóval játsszuk a finálét – jósolt Gorskov az elődöntő után. – A Fradit sem volt könnyű legyőzni, nagyon elfáradtam, de a Moszkva kellemetlen ellenfél lesz. Játékosai állandóan mozognak, lefordulnak, és erősek is. Nagyon nagy csata lesz.” Tekintve, hogy Gorskov már nem mai gyerek, megkérdeztük, mihez kezd pályafutása befejeztével.

„Edző szeretnék lenni, akár már a következő szezontól, ha találok csapatot magamnak. Oroszországban szeretnék dolgozni, de lehet, hogy Olaszországba megyek. Van edzői kártyám, amellyel ott is munkát vállalhatok. Nem vagyok kezdő, három évet már edzősködtem női csapatnál.”