Folytatni kell a kétéves veretlenségi sorozatot

,,Egész évben arra készültünk, hogy a sorsdöntő mérkőzéseket a saját otthonunkban vívhassuk meg, ezért fontos, hogy az alapszakaszban minél jobban teljesítsünk!”
Sohasem bírtak még akkora jelentőséggel Rátgéber László edző szavai, mint ezúttal. Hiszen aki szerdán nyer, ott van a hőn áhított final fourban. A sorsdöntő meccsre viszont újra a Lauber Dezső Sportcsarnokban kerül sor, ott, ahol 2004. áprilisa óta nem szenvedett vereséget a Pécs.
Többször bebizonyosodott, mekkora élmény a csapatnak és a szurkolóknak egy-egy Euroliga-meccs a Lauber-csarnokban, de a most következőtől szívesen eltekintettek volna a Mecsekalján. A pénteki találkozón volt esély, hogy szerdán ne legyen meccs.

,,Elmaradtak azok az extra egyéni teljesítmények, amelyekkel kedden otthon győzni tudtunk” – hangzott Rátgéber László öszszegzése a vereség miértjéről. ,,Ez alkalommal csapatként működtünk kiválóan, Katie Douglas is alárendelte magát a közös érdeknek, Sandra Valuzyté és Irena Baranauskaité pedig úgy játszott, mint legjobb napjaiban” – támasztotta alá kollégája véleményét Algirdas Paulauskas, a Lietuvos edzője.
Főleg Baranauskaité két triplája, valamint az amerikai bedobó kulcsfontosságú pillanatban elengedett sikeres hármasa volt az, amely a végjátékban megrendítette a pécsieket, hiszen a negyedik negyed derekáig jól tartották magukat a lányok. Ugyanakkor már akkor is látszott, hogy noha a hátsó sorokban Iványi Dalma, Fegyverneky Zsófia és Vickie Johnson hozzák az elvárhatót, a palánk alatt Béres Tímeának kevés a segítsége.

,,Sem támadásban, sem védekezésben nem tudtuk azt nyújtani, amire képesek vagyunk. Borzasztóan kemény meccs volt, a litvánok hihetetlenül agresszíven védekeztek, szinte lélegzethez sem jutottunk a palánkok alatt. Talán ezért nem dobtam én sem annyi pontot, amennyi elegendő az ilyen mérkőzések megnyeréséhez. De a különrepülővel még péntek este hazaértünk, így egy nappal többet pihenhetünk, készülhetünk szerdára, mint az ellenfelünk” – mondta Albena Branzova, a magyarok bolgár kulcsembere.

S, hogy mennyire jól jöhet a pluszpihenő, azt alátámasztja egy vilniusi emlékkép. A sportcsarnokból kifelé tartó Rátgéber László a kijáratnál összefutott egy hároméves forma kisfiút terelgető Jurgita Streimikytével, aki búcsúzásképpen csak ennyit mondott angolul a magyar szakvezetőnek: ,,Ez nagyon kemény meccs volt…”.
Aki nem ért angolul, a litvánok klasszis centerének arcát látva az is megértette, hogy miről beszél.Összeállításunkból kiderül, hogy mindkét meccsen az a csapat nyert, amelynek a palánk alatti sora több pontot termelt és szorgosabban szedte a lepattanót. ---- M ---- T