Ez most már több mint kínos

A kecskemétiek összeállításában volt több kérdőjel, hiszen a pécsiek a megszokottnak mondható kezdő ötösükkel léphettek pályára. A vendégek csütörtökön szerződtetett román irányítóval, Paul Helcioiuval kiegészülve érkeztek Pécsre, viszont az EU-s szabályok miatt így nem kerülhetett a csapatba a bal térdével egyébként is küszködő Bojan Lapov. Ott volt viszont a lengyel Tomasz Celej, aki a Falco ellen egy héttel ezelőtt súlyosnak tűnő bokaszalag-szakadást szenvedett, majd a hét elején hazatért Lengyelországba, és a kúra olyan jól sikerült, hogy a bedobó kezdőként léphetett a Lauber Dezső Sportcsarnok parkettjére.

Ezzel együtt ez nem a lengyel játékos meccse volt, bár lelkesedése dicséretre méltó. Mint ahogy az a ritmus is, ahogyan a vendégek elkezdték a találkozót, s aminek köszönhetően a 4. percre hétpontos előnybe kerültek. Viszont ez volt az utolsó jó szó, amely a kecskemétieket ezzel a meccsel kapcsolatban illeti. A hazai edzőnek, Völgyi Péternek nem tetszett, amit látott, azonnal időt kért, és nyilván hasznosíthatóak voltak a tanácsai, mert a fehér mezesek pillanatok alatt megfordították az állást. Sőt a második szakasz első öt percében bemutatott 12–2-es rohanásuknak köszönhetően 15 ponttal elléptek a negyed első nyolc percében csak Cory Bradford pontjaira alapozó kecskemétiektől. Ám mivel az amerikai hátvéd csupán tízet szerzett, a hazaiak még jobban eltávolodtak vendégeiktől.

A második felvonásban még nyugodtabban kosarazhattak a tabellán ötödik táborozó pécsiek, mert az előttük álló Univer nem idegesítette őket semmivel.

Mestermérleg

A negyedik perctől kezdve azt láttam viszont a csapatomtól a pályán, amit megbeszéltünk. Sokkal keményebb ellenállásra számítottam a második félidőben.
Völgyi Péter, a Pécs edzője

Meccsek óta két-három játékosom formán kívül van. A megbeszélt taktikából nem valósult meg semmi.
Meszlényi Róbert a Kecskemét edzője