A győriek megtanultak küzdeni

Takács Árpád, Győr „hangja”, aki annak idején rendszeresen közvetített a Körkapcsolás című rádióműsorban, halkan megjegyezte a meccs előtt: „A Verebes-korszakban kilenc kettőre vezetett a Győr, amikor a tömegből idejött egy bácsi, bekopogott, s azt mondta, Takács úr, nézze meg, hát nem berúgtak nekünk kettőt. Tessék, most üres a lelátó, olyan mintha meghalt volna itt a futball…” És igaza van a kollégának, hiába épül itt az új stadion, hiába rendeztek péntek este első ízben futballbált Győrött, bántóan nagy az érdektelenség… Pedig Csank János személyében olyan edző került az ETO-hoz, akinél ismeretlen fogalom a lazsálás, a totyogás, és a lelélektelen játék. A mester egyébként nem volt könnyű helyzetben a tavaszi rajt előtt, hiszen hiányzott a csapatkapitány Stark Péter, valamint az erőszakos csatár, Bajzát Péter. De a Vasasnál is volt egy kimaradt kulcsfigura, a sérüléssel bajlódó csapatkapitány, Tóth András.

Ami a Vasast illeti, Pintér Attila alaposan összekuszálta a szálakat, mert olyan összeállítású csapatot küldött pályára, amely mindenkit meglepett, csak az ETO-t nem, ugyanis könyörtelenül kihasználta a vendégvédelem megingását. Pintér Attila mentalitására és mindenáron való győzni akarására mindenesetre jellemző, hogy még az első félidő hajrájában cseréről döntött: a keveset mozgó Rósa Henriket hívta le, jelezve ezzel, hogy nála valóban „meg kell halnia” a játékosnak a pályán a győzelemért.

A második félidőre két rendkívül elszánt csapat jött ki az egyre mélyebb talajú, és nagyon csú-szossá váló pályára.

Nézzük, hogy mi okozta a Vasas vesztét!

Az angyalföldiek, akik négy új játékossal léptek pályára az ETO-stadionban, a folytatásban mezőnyfölényt harcoltak ki: a csereként beálló Lázok János gyakorlatilag jobbszélsőként rohamozott, Bárányos Zsolt középen szervezte a játékot, Adem Kapic pedig a védelem és a támadósor között dolgozott rendkívül sokat, és mindemellett szűrte a hazai akciókat. Megérdemelten egyenlített a vendégcsapat, ám a folytatásban Waltner Róbert kapitális hibája alapjaiban változtatta meg a mérkőzést. Az addigi visszafogott Győr egyre inkább magára talált, Vincze Ottó szervezte a hazai akciókat és hol a jobb, hol a bal szélen kerültek a győriek a Vasas-védők mögé. A beívelések sokáig elkerülték Priskin Tamás fejét. Pintér Attila az emberhátrány ellenére bátran cserélt, a hajrára védekező játékost áldozott egy csatárért, jelezve, hogy tíz emberrel is győzni akar, ez viszont azt eredményezte, hogy nagyobb teret kaptak a támadásra kész győriek. Talán ez is belejátszott abba, hogy a hazaiak a 94. percben megszerezték a győztes találatot. Nagy taktikai csata volt, amely talán igazságos döntetlennel zárulhatott volna, ám a győriek nagyobb akarása – a szerencsével párosulva – három pontot eredményezett. ---- M ---- &