Elég lesz egy apró siker is

Itt az idő, most vagy soha! Pénteken nyerniük kell a soproniaknak, hiszen a túlélésért játszanak. Ha sikerül győzniük, elölről kezdődik a párharc, és feledhetővé válik kiütéses keddi vereségük, egyúttal kiengesztelhetik ötven szurkolójukat, akik vállalva a hosszú buszozás fáradalmait elutaztak Valenciennes-be. Ehhez elegendő kihasználniuk a rájátszás rendszerének sajátosságát: mégpedig, hogy az egypontos diadal éppen annyit ér, mint a 92–55-ös.
Nem kell tehát törleszteni a nagy pofonért, csak eggyel több pontot dobni a riválisnál, noha arra is akadt már példa, hogy egy csapat a padlóról felállva fölényes győzelemmel küldte haza a papíron nála jóval erősebb ellenfelét. És még csak nem is kell messzire menni érte. Emlékezetes: a Gdynia elleni nyolcaddöntő pécsi meccsén Iványi Dalmáék harminc ponttal (85–55) verték meg a lengyeleket, aztán meglepetésre könnyedén (79–66) visszavágott a vetélytárs. A gdyniaiak példája tehát erőt adhat a soproniaknak, még akkor is, ha a párharc esélyese toronymagasan az US Valenciennes Olympic – megjegyzendő, ez eddig is így volt.

„Minél hamarabb el kell felejteni az odakint történteket, mert nyakunkon az újabb meccs. Megpróbálunk mindent megtenni, mert javítanunk kell” – mondta Horváth Zsuzsanna, a 34-szeres válogatott bedobó, aki Franciaországban csak négy pontig jutott. „Csapatként kell játszanunk, és bebizonyítottuk már, hogy erre képesek vagyunk, más kérdés, valamiért mégsem mindig mutatjuk a jobbik arcunkat. Meg aztán a védekezésünkön sem ártana javítanunk” – mutatott rá a keddi kellemetlen vereség másik fő okára, a hátsó alakzat gyengeségére a 23. évében járó játékos. Aki hozzátette: azt is el kell kerülni, hogy az USVO lerohanja a Sopront, mint azt Valenciennes-ben oly gyakran tette.

És hogy sikerül-e kijavítani a súlyos hibákat ilyen rövid idő alatt? „A délutáni edzésünk csak ezzel telt. Mindent megbeszéltünk, így természetesen a védekezés is téma volt” – adott némi betekintést a csapat programjába csütörtökön Horváth Zsuzsanna.
Ami a sérülteket illeti, a felépülésükre péntekig kevés a remény. Noha a térdével bajlódó Eördögh Edit már fut, sőt labdás edzéseket is végez, a kitámasztásoknál egyelőre vigyáznia kell, és nem forrt még össze teljesen Károlyi Andrea egymás alatti két törött csigolyanyúlványa sem.

„Sokat javult a helyzet, ám még mindig látni a törést a röntgenfelvételen. A doktor szerint már minden gyakorlatot megcsinálhatok, ugyanakkor azt javasolta, a pénteki meccsen még ne kockáztassak – mondta el az egyszerre jó és rossz hírt a ponterős bedobó, aki kedden a kispadon szenvedte végig a negyeddöntő rémálomszerű első felvonását. – A Jekatyerinburg elleni mérkőzéssel ellentétben, amelyet kívülről nézve is élveztem, a franciaországi nagyon-nagyon rossz élmény volt. Végig az dolgozott bennem, hogy nem tudok segíteni… Persze az ember mindig próbál egyénenként tanácsokat osztogatni, de a keddi összecsapás annyira borzalmas volt, hogy szerintem bármit csináltunk volna, minden rosszul sül el.”

„Jó lenne már túl lenni a második meccsen, nagyon várom a pénteket, mert az első találkozó sajnos nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, úgyhogy most mindenképpen javítanunk kell. És nyerünk is, úgy érzem. Kicsit azért izgulok, sikerül-e mindent végrehajtanom a pályán, amit kell, és amit kint is kellett volna. Örülnék, ha sok szurkolónk kijönne úgy, ahogy a Jekatyerinburg ellen. Ha megint megtelik a csarnok, sokkal könynyebb dolgunk lesz” – ezek már Honti Kata szavai, az MKB-Euroleasing egyetlen helyi születésű alapemberéjé, akinek bátor játékára, mozgékonyságára és különösen jó védőmunkájára nagy szükség lesz Kristi Harrowerrel és társaival szemben a külső posztokon.

A lényeget Károlyi Andrea ekként foglalta össze: „Csodát nem kell és nem is tudunk tenni, abból kell erőt meríteni, hogy ha itthon meg tudtuk verni a Brnót, a Jekatyerinburgot vagy a Pécset, akkor a Valenciennes-t is le tudjuk győzni!”