Még Henry is megdöbbent

Nemcsak az növeli az Arsenal madridi 1–0-jának értékét, hogy angol együtteseknek korábban sohasem termett babér a híres arénában, hanem az is, hogy hazai pályán a Real 2002 októbere óta nem kapott ki a nemzetközi porondon – egészen eddig. Egyszersmind kiderült, hogy noha a „királyiak” az utóbbi időben javuló formát mutattak a spanyol bajnokság kevésbé félelmetes társulatai ellen, az igazán kemény riválisokra nem feltétlenül vannak felkészülve. Még akkor sem, ha egyértelmű: Juan Ramón López Caróval jó irányba haladnak.

Nemcsak az növeli az Arsenal madridi 1–0-jának értékét, hogy angol együtteseknek korábban sohasem termett babér a híres arénában, hanem az is, hogy hazai pályán a Real 2002 októbere óta nem kapott ki a nemzetközi porondon – egészen eddig. Egyszersmind kiderült, hogy noha a „királyiak” az utóbbi időben javuló formát mutattak a spanyol bajnokság kevésbé félelmetes társulatai ellen, az igazán kemény riválisokra nem feltétlenül vannak felkészülve. Még akkor sem, ha egyértelmű: Juan Ramón López Caróval jó irányba haladnak.

De foglalkozzunk inkább a szedett-vedett összeállításukban is megingathatatlan győztesekkel, legelőbb is a pompás gólt szerző Thierry Henryval. „Tudtam, hogy azt a lehetőséget ki kell használnom. Addigra kihagytunk néhány helyzetet, ezért azt mondtam magamban, ezt már meg kell oldanom” – emlékezett vissza a francia klasszis azokra a pillanatokra, amikor végigszáguldott a Real térfelén, aztán kilőtte a hosszú sarkot. „Mivel én találtam be, és én vagyok a kapitány, mindenki engem emel ki, holott az egész társaság lehengerlő volt. Briliánsan védekeztünk, Fabregas, Gilberto Silva és Ljungberg mindenütt jelen volt a pályán, némelyik rutintalan társam döbbenetesen jól helytállt. Amikor ilyen környezetben, ekkora tétre megy a játék, akkor látja az ember, ki hol tart valójában. Egyáltalán nem ijedtünk meg, a madridiak nyomása alól is sokpasszos játékkal igyekeztünk kikerülni” – fejtegette Henry szemlátomást elégedetten.

Főnöke, Arséne Wenger nem kizárólag a sikernek örült. „Megmondtam előre, hogy ez Thierry estéje lesz. Remélem, a történtek meggyőzik arról, hogy van jövője a klubnál, mert a fiatalok képesek nagy eredményeket produkálni. A Highburyben a Realnak támadnia kell, márpedig mi kontrázásban nagyon jók vagyunk. Mindenkit csak dicsérni tudok, csupán azt sajnálom, hogy nem rúgtunk még gólokat. Így továbbra is nyílt a párharc” – pengetett józan húrokat a francia tréner. Utóbbiban Henry maradéktalanul egyetértett vele: „Két lábbal kell a földön állnunk, mert bár kedvező a helyzetünk, ellenfelünk nagyon erős. Láttam már egyet s mást a karrierem során.”

Henrynak igaza van, a továbbjutás még nem dőlt el. López Caro például alighanem reméli, hogy tanítványai olyan fordulatot visznek véghez két hét múlva az angol fővárosban, amilyent a Zaragoza elleni katasztrofális kupameccs (1–6) kis híján diadalmas visszavágóján (4–0). „Biztos vagyok benne, hogy a második mérkőzés más lesz, addigra összeszedjük magunkat” – jegyezte meg bizakodva.

Nem tudni, melyik „galaktikust” viselte meg leginkább a kudarc, David Beckham mindenesetre nagyon nekikeseredett a meccs után. „Örülhetünk, hogy csak eggyel kaptunk ki, lehetett volna több is. Hihetetlenül csalódott vagyok. Az első öt perc után éreztem, hogy vereség lesz a vége. Nem tettük oda magunkat eléggé, nem értem, miért. Képesek vagyunk fordítani, de nagyon nehéz lesz, ezt nálam jobban senki sem tudja, elvégre játszottam már a Highburyben. Azt meg mindenki láthatta, milyen kiválóan futballozott az Arsenal” – emelte ki elismerően.

A Milan várja Ronaldót

Kedden már beszámoltunk róla, hogy Ronaldo a Marcának adott interjújában megpendítette, a szurkolók egy részének ellenszenve miatt az idény végén esetleg elhagyja a Real Madridot. Ezért vagy sem, az Arsenal elleni meccsen ritka volt a fütty, ha labdához ért – noha a csapat többi tagjához hasonlóan ezúttal megérdemelte volna –, sőt jó néhány Ronaldót támogató transzparens tűnt fel a lelátókon. A szerdai sportlapok azonban már azt állították, hogy a klub végrehajtó bizottsága a brazil eladásáról tárgyalt.

Az illetékesek nyomban cáfolták, hogy a téma szóba került volna, a hivatalos közlés szerint az aktuális ülésen csupán a gazdasági helyzetet elemezték. Ettől függetlenül a Milan egyik legbefolyásosabb vezetője, Adriano Galliani megszimatolta a lehetőséget, és menekülési útvonalat kínált a vb-gólkirálynak. „Ronaldo nagyszerű játékos, ha a távozás mellett dönt, sok egyesület látja szívesen. Az ajtó a Milannál is nyitva áll előtte” – mondta az alelnök az Internazionale egykori csatáráról.

ROBBIE FOWLER (LIVERPOOL)
„Szerintem mindenki hallott már Liverpool híres európai estélyeiről. Két hét múlva is érdemes lesz figyelniük, mert maradandó élményben lesz részük. Szurkolóink az első perctől az utolsóig tombolnak majd, csak rajtunk múlik, kihasználjuk-e a segítségüket” – igyekezett rózsaszínben láttatni 0–1-ről induló csapata továbbjutási esélyeit a liverpooli támadó.

MICHAEL BALLACK (BAYERN MÜNCHEN)
„Sajnos nem éltünk a lehetőségeinkkel, nem húztunk el két góllal, és emiatt nem tudtunk magabiztosabban játszani. A Milan főképp egyéni akciókból veszélyeztetett, és mindig figyelmeztetett bennünket egy-egy tűszúrással, hogy jobban kell vigyáznunk. Nehéz helyzetbe kerültünk, de még nem vagyunk a padlón” – fogalmazott töretlen optimizmussal a csodálatos gólt szerző bajor középpályás.

CARLO ANCELOTTI (MILAN)
„Jó játékkal jó eredményt értünk el. A tizenegyesnél talán volt némi szerencsénk, de összességében megérdemeltük a döntetlent” – vélekedett az 1–1 után csapatával kedvező helyzetbe kerülő tréner.

GUUS HIDDINK (PSV)
„Mindig rossz érzés elveszíteni az első mérkőzést, pláne otthon. Sajnos a második félidőt túlságosan is idegesen kezdtük, túl sok labdát szórtunk el, és nem tudtuk visszaszerezni őket. A gólnál pedig túlságosan is naivak voltunk. Juninho legalább hat méterrel előbbre vitte a labdát, mi pedig nem reagáltunk rá. A végén már vabankot játszottunk, Koné labdájának normális körülmények között a kapuba kellett volna jutnia” – kesergett az elszalasztott egyenlítés, illetve a hazai kudarc miatt az elmúlt év legjobb holland edzője.

GÉRARD HOULLIER (LYON)
„Talán banális, de még csak a félidőnél járunk, és bár nálunk az előny, messzemenő következtetéseket nem szabad levonni belőle. Magas színvonalú, hatalmas fizikai igénybevétellel járó mérkőzésen jutottunk túl, nagyon nehéz feladatunk volt, mert a PSV ránk kényszerítette a sok párharcra épülő játékát. Azt mondtam a fiúknak, ne szép játékra törekedjenek, hanem arra, hogy válaszolni tudjanak a kihívásra” – mutatott rá az idegenbeli siker egyik összetevőjére a szakvezető.

---- & ---- &