Délelőtt iroda, délután foci

– Abból, hogy gratulált az újpestieknek az őszi szereplésükhöz, kiderült, figyelemmel kíséri a magyarországi eseményeket.
– Napi szinten nem tudom, hogy mi zajlik otthon, de azért hetente egyszer felhívok egy régi ismerőst, aki tájékoztat arról, hogy mi történik a futballban – mondta Kovács Ervin. – Főleg azok a csapatok érdekelnek, amelyeknél ismerőseim vannak, gondolok elsősorban az Újpestre vagy éppen a Vácra, de foglalkoztat az is, mi zajlik Debrecenben, és Urbán Flórián miatt figyelem a REAC eredményeit is.

– Ön kétezer-egyben súlyos térdsérülése miatt fejezte be a futballt. Milyen kapcsolata van most a sportággal?
– Egy belga hatodik ligás csapatban, a Marienbürgben játszom. Fél éve igazoltam ide, de persze ez amatőrcsapat. Délelőtt dolgozom az egyik szponzor cégénél, amely logisztikával foglalkozik. Ez irodai munka, iratokat készítünk külkereskedelmi vállalatok számára. Délután megyek edzésre, de nemcsak a sajátomra, hanem az utánpótláscsapatéra is, mert én foglalkozom a gyerekekkel. A klubomról talán elég anynyi, hogy a saját tulajdonú, világítással felszerelt műfüves pályánkon tudunk gyakorolni.

– Biztos benne, hogy a hatodik liga megfelelő az ön számára, jobb csapatba nem férne be?
– Nem olyan régen még azon gondolkodtam, hogy magasabb szinten kellene játszanom, és úgy tűnt, hogy a térdem is engedi ezt. Keresett is egy csapat a harmadik ligából, ám rájöttem, hogy sajnos nem bírom az ennél nagyobb terhelést. Öt évvel ezelőtt megpróbáltam Újpesten is, hátha sikerül, ám nem ment. Akkor Kisteleki István volt a klub edzője, és én azt mondtam neki, hogy ne kíméljen, ugyanazt a munkát akarom végezni, mint a többiek. Mindössze egy edzőmeccset tudtam játszani, be kellett látnom, hogy már nem tudok ugyanazon a szinten teljesíteni, mint korábban, mert a lábam nem engedi.

– Ezért döntött úgy, hogy inkább edző lesz?
– Ez azért nem volt ilyen egyszerű. Amikor nem sikerült az újpesti próbálkozás, akkor határoztam úgy, hogy befejezem, és visszajöttünk a családdal Belgiumba. Másfél évvel később viszont nagyon erősen elkezdett csábítani a Vác, hogy legyek a csapat edzője. Nem akartam szakvezetőként dolgozni, úgy gondoltam, hogy nagyon nehéz és felelősségteljes feladat emberekkel foglalkozni, viszont annyit agitáltak, hogy végül beadtam a derekam. Elvégeztem az A- és a B-licences tanfolyamot, és ezeken megfertőződtem… Megváltozott az álláspontom az edzői szakmával kapcsolatban, rájöttem, hogy ez nagyon szép feladat. Egy év után azonban vége lett ennek a munkának, és újra visszajöttünk Belgiumba.

– Végleg itt maradnak?
– Hosszú távon én Magyarországban gondolkodom. Azt egyelőre ne kérdezze, hogy meddig élünk itt, mert erre nem tudok válaszolni. Abban azonban biztos vagyok, hogy nem életünk végéig maradunk Belgiumban.

– Amikor együtt néztük meg a Beerschot legutóbbi hazai meccsét, sok szurkoló veregette meg a vállát. Sűrűn látják a stadionban?
– Nem. A helyzet az, hogy ritkán járok ki bajnokira. Nem azért, mert nem szeretném élőben látni a csapatokat, de nálam már előtérbe került a család. A mi meccseink is hétvégén vannak, a fiam is játszik, az ő mérkőzését is élőben szeretem megnézni. Szóval nekem most már a család sokkal fontosabb a futballnál.

ST. TRUIDEN (belga) -ÚJPEST 2–1 (0–0)
St. Truiden 300 néző. V: Boelen
ST. TRUIDEN: Boeckx – Van Oudenhove (Helisdens), Wisniowski, Lowet, Ramond – Niemi (Joannes), Delorge (Romsee) – Hajnal, Rutten, Nijs – Tankary (Bouslama)
ÚJPEST: Vlaszák – Vermes (Tóth B.), Böjte (Vaskó), Vanczák, Füzi Á. (Vituska) – Erős K. (Lettrich), Sándor Gy. – Lucas (Kőhalmi), Tisza (Kovács Z.), Tóth N. – Rajczi
G: Nijs, Joannes, ill. Tóth N. ---- H ---- S