Nem kellett a második sor

„Yeter!”, azaz „elég!” – mondhatta volna Supka Attila, már ha a Belekben töltött néhány nap alatt alapfokú török nyelvismeretre tett volna szert. Hogy mire fel mérgelődött a DVSC vezetőedzője? A szombatra rendelt ellenfél, a dán Odense BK ugyanarra a turpisságra készült, amely csütörtökön némi bosszankodásra késztette a bajnokcsapat mesterét, mikor övéi a Sturm Grazcal meccseltek. Pardon, az osztrák csapat második sorával, amivel rögtön rá is világítottunk a bajok forrására. Persze mindenre van megoldás, s ezúttal is született – ha nem is könnyen: a Loki köszönte, de lemondta a fellépést, Andersenék helyett pedig jöhettek Andersonék, avagy dánok helyett lengyelek, még ha az utóbbi névből ez nem is olyan nyilvánvaló. A dánoknál maradva: mi azért továbbra is szeretjük őket – ha már a törökök egy része nem. A Mohamed-karikatúrák generálta botrány és tüntetéssorozat Törökországot is elérte, szóval összességében nem dőltek kardjukba a debreceniek, hogy nem a skandinávokkal akasztottak tengelyt szombat kora este.

Az időrendiséget szem előtt tartva a sort mindamellett a Fehérvár összecsapásával illenék kezdeni, bár a piros-kékek mecscse nagyjából annyival elintézhető: kár, hogy nem fociztak. A román második ligás Petrolul Ploiesti elleni erőpróba ugyanis alapvetően „csontzene” volt, noha az első húsz perc érdekes folytatást ígért. Hogy ki kezdte az adok-kapokot (egyébként az „olajbányászok”, Schwarcz Zoltán lekönyöklésével), lényegtelen, a hátralévő körülbelül egy órában még lett volna lehetőség némi munkára, a rugdosódás ugyanis nem számít annak, arról nem is szólva, hogy a pankrációnál az edzés is többet ért volna.

A Fehérvárral egy időben lépett pályára – először az edzőtábor során – a Kaposvári Rákóczi, amely kiegyenlítettnek tűnő partin 1–0-ra kikapott a szlovák második vonal listavezetőjétől, az MFK Kosicétől. Az igazsághoz tartozik: a sok hibával tarkított, folyamatos játékot ritkán hozó tesztmeccsen a felvidékiek igencsak véleményes góllal billentették a mérleg nyelvét a maguk oldalára. Drobnak körülbelül egyméteres lesről indulva tört a somogyi kapura, a Balajcza Szabolcs elleni egy egyezést viszont rutinból megoldotta.

A Belekben fellépő trióból csupán a Lokinak sikerült kipipálnia a rá osztott feladatot, a vártnál valamivel talán könnyedebben. Supka Attila csapata meggyőző játékkal múlta felül a lengyel ötödiket, a Lech Poznant. Az első játékrészt követően rövid időre szerkezetet is módosító debreceniek tetszetősen, s riválisuknál a kapura jóval veszélyesebben futballoztak. Halmosi Péter a félidő derekán elért találatát megelőzően három ziccert jegyezhettünk fel, a legordítóbb Bojan Brnovicsé volt. Délután még nem tudtuk, Andersont nem csupán azért kedveljük majd, mert csapata vállalta a magyar bajnok elleni fellépést. Hogy a szimpátia a többszörösére emelkedjen, kellett hozzá egy fejes: Csernyánszki Norbert kirúgása után a kimozduló lengyel kapus mellett a saját kapujába bólintott. Halmosi utóbb a „kanadai táblázatra” egy asszisztot is felíratott, a végső szó azonban a lengyeleké, illetőleg azé az edzőkomplexumban dolgozó török munkásé volt, aki zárás közben kislánya felé nyújtva kezét annyit mondott: „Yeter”.

Ha egy török családban a harmadik vagy negyedik gyermek is lánynak születik a családnevet továbbvivő fiú helyett, előfordul, hogy az apa a Yeter nevet adja neki. Vidám nép. ---- L ---- K