Mára elfogyott a zöld csomagolópapír

„Nyugodt vagyok, persze, hiszen én vezetek, ráadásul nincs is forgalom az autópályán” – ütötte el egy tréfával a „Megnyugodott?” kérdést a futballista, hogy aztán komolyra fordítsa a szót: „Sosem feledem, mennyit köszönhetek a Fradinak, nem egyszerűen szeretem, imádom a klubot, és történjék bármi, mindig is imádni fogom, ám most kénytelen voltam távozni. Évek óta várom, hogy rendeződjön a helyzet, ígéretekből nem is volt hiány, csakhogy a teljesítések rendre elmaradtak. Rettentően sajnálom, de kétgyermekes családapa lévén nem várhattam tovább.”

Könnyes búcsú az üllői úttól

Valljuk be, korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy – a bántás legkisebb szándéka nélkül – egy vidéki kiscsapat megszerezze az FTC válogatott játékosát, nos, 2006. február 10-én ez is megesett. Hogy miként fordulhatott ez elő, az Szűcs Lajos válaszából mindjárt érthetővé válik:
„Az a szomorú helyzet, hogy az Üllői úton immár évek óta nagy a baj. Ezzel mi, bennfentesek tisztában voltunk, ugyanakkor a kívülállóknak nemigen lehetett fogalmuk róla, hiszen jó volt a »csomagolás«. Hogy mire gondolok? Például arra, hogy a problémák ellenére az eredmények nem maradtak el, miközben Gera Zoltánnal, Dragóner Attilával vagy Tököli Attilával el lehetett adni a Ferencvárost. Bajnokok, kupagyőztesek lettünk, bíztunk benne, hogy történik valami, de nem. Illetve annyi történt, hogy szép lassan elkezdett fogyni a csomagolópapír, fél évről fél évre csak fogyott, és mára teljesen elfogyott.”
A pápai szerződéskötés és a szombat kora délutáni beszélgetésünk között 24 óra telt el, közben szinte percenként jutottak el a különböző üzenetek a kapushoz. Ezek többsége pozitív volt – ez, ismerve a magyarországi viszonyokat, legalább olyan meglepő, mint a pénteki bejelentés.

„Szélsőségesek az emberek, ez újfent kiderült, ám a számomra sértő megjegyzésekkel nem kívánok foglalkozni – reagált a reakciókra Szűcs Lajos. – Sokkal inkább megtartom az emlékezetemben az Üllői úti búcsú pillanatait. Roppant megható volt, hogy Lipcsei Peti, Balog Zoli, Budovinszky Krisztián mellett a masszőrünk, Eisemann László, illetve a keresztfiam, Marci édesapja, Józsa Miklós kapusedző is megkönnyezte a távozásomat. Furán hangzik, de talán így írom le a legjobban: kellemetlenül jó érzés volt.”

A nyolcpontos hátrány lassan behozható

Hogy a Fradi-tábor előtt kellemetlen vagy jó érzés-e védeni, azt már a tavaszi évad harmadik körében megtapasztalhatja a kapus: a zöld-fehérek március 10-én lesznek a Lombard vendégei.
„A Ferencvárosnál volt egyszer egy Zsiborás Gábor… – nosztalgiázott Szűcs Lajos. – Óriási egyéniség volt, rengeteget tett a csapatért, talán ezért is tapsolta meg őt a közönség, amikor később a vendégegyüttes kapuját őrizte az Üllői úton. Gábor különleges ember volt, ezt nem győzöm hangsúlyozni, ugyanakkor azt remélem, engem is szeretettel fogadnak majd a fradisták.”

A pápai fogadtatással nem volt gond: az hagyján, hogy a szurkolók aláírásokért nyúzták, még Kovács Zoltán polgármester is „elugrott” a veszprémi edzőmeccsre, hogy személyesen üdvözölje a kapust. A város első embere nem is tagadta, sokat vár az új szerzeménytől: „Eddig harminc százalék esélyt adtam a bentmaradásunkra, most már negyvenet.” A sereghajtó ajánlatát elfogadó Szűcs Lajostól biztos, ami biztos alapon megkérdeztük, alaposan átböngészte-e a tabellát, mielőtt igent mondott volna.

„Nyolc pont a hátrányunk a tizennegyedik Vasassal szemben, ha nem hinnék abban, hogy ez ledolgozható, péntek este nem mentem volna be Tóth Laci barátomhoz kiválasztani a huszonkettes számú Lombard-dresszt – vágta rá a családi mezszámhoz ragaszkodó futballista (nagyobbik „kisfia”, Lajos is 22-esben véd). – Óriási kihívás számomra, hogy a Pápa segítségére legyek, egy biztos: rajtam nem múlik majd a siker. Különben is, a bajnokság fele még hátravan, miért kellene feladnunk a küzdelmet? Noha a tizenöt találkozón negyvenöt pontot lehet szerezni, nekünk csak azzal szabad törődnünk, hogy előbb gyűjtsünk be hármat, aztán megint hármat, majd megint hármat. Számunkra most nem tizenöt, hanem mindig csak egy mérkőzés a fontos, fokról fokra kell előrehaladnunk. Ezt igyekszem majd a fiúkkal is megértetni. Hogy akadnak zambiai, kanadai, brazil, szlovák vagy éppen japán labdarúgók a csapatban? Semmi gond, a futballnyelv közös.”
Gyanítható, a Fradival, az Újpesttel és a Kaiserslauternnel is bajnoki címig jutó játékos számára a bentmaradás kivívása újabb arannyal érne fel, persze, azért ott motoszkál az ember agyában: mégiscsak más lesz, ha a Kaposvárt győzi le nagy bravúrral a csapat, és nem a Debrecent.

Harc a kiesés ellen – mint a régi időkben

„Legalább lesz módom nosztalgiázni – mosolygott a kapus. – Mielőtt élvonalbeli játékos lettem, az ESMTK kapusaként is a kiesés ellen harcoltam. Akkor semmi mással sem foglalkoztam, mint hogy az edzéseken és a meccseken a maximumot hozzam ki magamból, ha azóta öregedtem is, e tekintetben mit sem változtam. Az erzsébeti küzdelmemnek egyébként meglett az eredménye: olyan teljesítményt nyújtottam, amely NB I-es szerződést ért. Az első osztály légkörét nagyon megszerettem, erről ezután sem szeretnék lemondani.”

A 33. életévét taposó kapus a IX. kerületben nevelkedett, pályafutása során kétszer tért viszsza az Üllői útra. Az utolsó kérdés: harmadszorra is lesz-e viszszaút?
„A Lombard FC Pápa tulajdonosával, Bíró Péterrel kötött, rendkívül korrekt megállapodásom két és fél esztendőre szól – szögezte le Szűcs Lajos. – Az FTC még tartozik nekem, bízom benne, hogy megkapom a nekem járó pénzt, mert tisztességgel megdolgoztam érte. Elgondolkodtató, hogy idáig jutott a klub, ám haragudni természetesen sosem tudok majd a Fradira. Amikor pénteken eljöttem, becsuktam magam mögött az ajtót – talán nem végleg…”