Elment a királynő királynője

Néhány éve már gyengélkedett, azóta nemigen hagyta el Böszörményi úti lakását, de a jókedve töretlen volt. Szívesen mesélt versenyzői pályafutásáról, a kisszobában körülvették egykori sikereinek emlékei, érmei, serlegei. No és a családi fényképei, mert Ibolya néni életét az őt körülvevő szeretet tette teljessé.
Nem csoda, hogy sugárzott róla a boldogság, a rá jellemző derű mindig átragadt a környezetére.

Sportolni 14 éves korában kezdett, eleinte a Nemzeti Torna Egylet tornásza volt, de négy évvel később elindult egy magasugróversenyen, amelyet megnyert. Még abban az évben, 1933-ban felkerült a neve a hazai csúcslistára, 149 centiméterig jutott el.
Két évvel később már 156 centiméternél tartott, amivel a világranglista ötödik helyén állt, ám férjhez ment, és úgy tűnt, befejezi a pályafutását. A következő év júniusában azonban 161 centimétert ugrott, és bekerült a berlini olimpiára utazó csapatba.
Nem ő volt a szám nagy esélyese.

A házigazdák Dora Ratjentől várták az aranyat, aki erős alkatával, mély hangjával elütött a többi indulótól. 1936. augusztus 9. azonban nem Ratjen napja volt.
A 160 centiméteres magasságon csak az angol Dorothy Odam, a német Elfriede Kaun és Csák Ibolya jutott át. A 162 centiméter egyiküknek sem sikerült, így a negyedik kísérletek dönthették el a holtversenyt.

Először Kaun rontott, majd Odam hibázott. Csák Ibolya viszont átlibbent a léc felett! Olimpiai bajnok lett – igaz, hivatalos eredménye 160 centiméter maradt. (A korabeli Nemzeti Sport arról számol be, hogy a fotósok kedvéért gond nélkül átlibbent a 162 centin…)
Két évvel később a bécsi Európa-bajnokságon 164 centimétert ugrott, egy centiméterre megközelítette a világrekordot. A dobogó tetejére mégsem állhatott fel, a 170 centis világcsúcsot teljesítő Ratjen nyakába akasztották az aranyat. Nem sokkal később az érem mégis Budapestre érkezett, a német szövetség küldte el, s egyben tudatta, hogy Ratjen megnősült, nem indulhatott volna a nők versenyében.
Így lett Csák Ibolya Európa-rekorder.

Talán világcsúcsot is ugrott volna, ha tovább versenyez. De inkább gyerekeket akart, előbb kislánya, majd kisfia született.
A Pénzjegynyomda telefonközpontjában dolgozott, munkatársai tíz évvel később még egyszer rávették arra, hogy pályára lépjen. Még akkor is 145 centimétert ugrott, s győzött. Ezután már csak a lelátóról követte figyelemmel az eseményeket, és ameddig erővel bírta, nézőként ott volt a nagy versenyeken. Férje halála után a leányával élt, az utóbbi időben dédunokájára volt a legbüszkébb.
A csinos, mindig vidám lányt, majd asszonyt a szurkolói sohasem felejtették el, nyolcvanadik születésnapjára a berlini olimpia magasugróversenyéről készült filmmel lepte meg őt egy Németországban élő magyar.
Emlékét a magyar sport mindörökké megőrzi. ---- R ----