Műtét után hosszú pihenő

„Ha Katalin nincs Koppenhágában, sajnos nem tudjuk nyomon követni a felépülését, a rehabilitációs edzéseit – mondta a lapnak Thomas Hillye. – Tudjuk, hogy családi okok miatt tölt ilyen sok időt a hazájában, ám ennek ellenére nem tudunk több energiát fordítani az ügyére. Úgy tekintjük, hogy Pálinger Katalin már nincs a keretünkben. Helyette Christina Pedersennek szavaztunk bizalmat, aki eddig élt a lehetőséggel.”

A Pálinger Katalin dániai ügyeit intéző menedzser, Bendó Zsolt megerősítette a válás tényét. Pedig a budapesti műtét előtt még úgy tűnt, visszatér a kapus a dán fővárosba.

„A rehabilitációt itthon végzem, nagyon remélem, nem tart túl sokáig, hiszen a klubomnak nagy szüksége lesz rám a dán bajnokság tavaszi fordulóiban” – mondta lapunknak a kiváló kapus még a budapesti operáció előtt.

Vasárnap este, a Franciország–Spanyolország férfi Európa-bajnoki döntő után Zürichben sikerült elérnünk Pálinger Katalint.

„A műtött könyököm miatt nem tudok védeni, ezért úgy döntöttem, a tavaszi szezonban nem játszom sem Koppenhágában, sem másutt – mondta a kapus. – Távozásom hátterében kizárólag családi okok állnak. Hogy nyártól Magyarországon folytatom-e a játékot? Ha sikerül megegyezni valamelyik hazai klubbal, akkor előfordulhat, de ez még a jövő zenéje.”

Pedig jól érezte magát

Alig néhány nappal a játékos és a klub szakítása előtt még semmi jele nem volt a válásnak, legalábbis a Pálinger Katalin saját honlapján, január 23-án megjelent interjú szerint. „Soha, egyetlen percre sem bántam meg, hogy kimentem Dániába. Pontosan azt kaptam, amit vártam. Egy egészen más felépítésű és más felfogású, de rendkívül szimpatikus kézilabda-kultúrát. Egy minden ízében nagyon profi csapathoz kerültem, amelynél pontosan le tudtam mérni a két ország kézilabda-felfogása közötti különbséget. Ma már látom, hogy miért tudnak a dánok a legkényesebb szituációkban is könynyedén, felszabadultan, látszólag minden teher nélkül játszani. Azért, mert valóban nincs rajtuk teher. Számukra ez a »lenni vagy nem lenni« kérdése nem létkérdés, mint itthon. Számukra a kézilabda kikapcsolódás, egy kellemes hobbi, amelynek az a tétje, hogy jól érezzék magukat. És jól is érzik magukat. Nincs kudarcérzetük a vesztes meccs után” – nyilatkozta a palingerkatalin.com című weblapnak.