Pofon után kis pszichoterápia

Az oroszok remek taktikát találtak ki: mozgékony, nyitott védekezéssel távol tartották Momir Ilicset és a többi szerb bombázót a kaputól, ők pedig tíz méterről ritkán vállalkoztak. Ha mégis, akkor a dundi Alekszej Kosztyigovban elakadtak lövéseik. A rosszul befejezett szerb akciókból indultak az igen frissnek tűnő oroszok. Persze a rutinos sztárok – Gyenyisz Krivoslikov, Alekszej Rasztvorcev és Eduard Koksarov – adtak fazont az oroszok játékának.

Pokoli szenvedés árán sem tudott felzárkózni Szerbia-Montenegró, mert támadásait húsz százalék körüli eredményességgel fejezte be, a lerohanásokkal szemben pedig védtelen volt mind Sterbik Árpád, mind a helyére álló Danijel Sarics. Más dimenzióban, fantasztikus dinamikával kézilabdázott szinte a teljes orosz válogatott, amelyben a 23-24 éves fiatalok (Timur Dibirov, Alekszej Peskov, Vaszilij Filippov) is bátran, magas hőfokon küzdöttek, egy pillanatig sem torpantak meg, és arra is maradt erejük, hogy látványos figurákkal szórakoztassák a közönséget. Harcoltak, de így is játszottak, vagyis a sportág legjavát nyújtották. Vlagyimir Makszimov, az öreg róka keze alatt már megint világverő csapat körvonalazódik.

A kitűnő csapattal érkező és többre hivatott szerbek elődöntős álmai elszálltak. Veszelin Vujovics mester munkája mégsem ment kárba, mert ez a gárda még szerezhet meglepetéseket a következő világversenyeken.
„Az Izlandtól kapott fopon után pszichoterápiát kaptak tőlem a játékosok – mondta mosolyogva Makszimov –, és ez jót tett, mert ma egy másik orosz válogatott harcolt.”

Veszelin Vujovics elismerte, hogy nem volt ellenszere az úgynevezett 5-1-es orosz védekezésre, míg a saját 3-2-1-es szisztémája csődöt mondott. „Csütörtökön a horvátok ellen ennek ellenére motiváltan kell küzdenünk, hiszen az Európa-bajnokságon minden mérkőzés nagyon fontos” – vélekedett a szerbek trénere.