Még magasabbra került a léc

Az elmúlt néhány esztendőben bizony magasra került a léc. A magyar jégkorong rendkívül látványos fejlődésen ment keresztül, ami nemcsak az eredményekben, hanem a minőségi ellenfelek – elég csak Kanadára gondolni – feltűnésében is megmutatkozott. A 2005-ös év nagy kérdése elsősorban az volt, vajon a sportág képes-e tartani a saját maga által diktált tempót, vagy – miként néhányan megjósolták – megtörik a lendület. Ha a magyar hokiért aggódók visszatekintenek a mögöttünk álló hónapokra, elégedetten nyugtázhatják: szó sincs megtorpanásról, sőt…

Már a kezdésre sem lehetett panasz, hiszen januárban, a Kontinentális Kupa székesfehérvári döntőjében jóval a várakozáson felül szerepelt az Alba Volán-FeVita együttese, amely – óriási bravúr ez, kérem! – a szlovák HKM Zvolen és az orosz Dinamo Moszkva mögött, az olasz Milano Viperst megelőzve a harmadik helyet szerezte meg. Túlzás nélkül állítható, hogy ez fantasztikus siker, különösen, hogy a tengerentúli bérvita miatt szünetelő észak-amerikai profi liga (NHL) jó néhány csillaga (Pavel Dacjuk, Vladimir Országh, Michal Handzus – soroljuk még…?) is ott korizott a székesfehérvári jégcsarnokban.

Az év honi hokis csúcseseménye mégsem ez volt, hanem a debreceni divízió–1-es világbajnokság, amelyen a Pat Cortina irányította válogatottnak ugyan nem volt esélye arra, hogy a végig jó formában játszó norvégokat megelőzze, a második helyért azonban a végletekig kiélezett csatát vívott a lengyelekkel. Végül ugyan "csak" a bronzérmet sikerült megszereznie, ám a közönség ezért is rendkívül hálás volt, hiszen a vert mezőnyben ott volt – többek között – az egy évvel korábban még a világelithez tartozó Japán válogatott. Ismét bebizonyosodott tehát, hogy bár a sportág magyarországi feltételei még mindig messze vannak az ideálistól, a hazai elit így is stabilan – s tegyük gyorsan hozzá, erőn felül – őrzi pozícióját a divízió–1 élmezőnyében.

S ezt nem csupán mi mondjuk, a világ is egyre inkább így gondolja. Ennek legbiztosabb jele, hogy februárban olyan szintű tornát sikerült összehozni a Papp László Budapest Sportarénában, amilyet a sportág bármelyik nagyhatalma szívesen megrendezett volna: Kanada, Szlovákia és Németország vendégeskedett a magyar fővárosban, s ebben a mezőnyben a negyedik helyen végezni sem szégyen. Különösen úgy, hogy a németeknek és a szlovákoknak bizony nagyon meg kellett szenvedniük a mieink elleni sikerért.

S hogy egy kicsit házon belül is körülnézzünk: a Ferencvárosban játszott két NHL-es sztár, Rob Niedermayer és Jason Strudwick; az Alba Volán-FeVita az utóbbi évek egyik legizgalmasabb, legkiegyensúlyozottabb bajnoki fináléjában győzte le a dunaújvárosiakat; s hogy a holt idény se legyen unalmas, az elmúlt évtized talán legnagyobb átigazolási szenzációját jelentette, hogy az Újpest megszerezte Dunaújvárosból Ladányi Balázst és Horváth Andrást.

Csoda-e, ha az ember azt érzi, hogy a léc még magasabbra került?!

Az év legjobbja: Palkovics Krisztián

Az év
– …SIKERE?
– A Kontinentális Kupában játszott meccseink, a Milano elleni diadal. És természetesen a bajnoki aranyérem, amelyet hatalmas bravúrral, három egyes hátrányból sikerült megszereznünk.

– …KUDARCA?
– Az Interliga mostani sorozatában még egyszer sem tudtuk legyőzni a szlovénok két elitcsapatát, a Jesenicét és az Olimpiját.

– …MECCSE?
– A Milano elleni. Fantasztikus hangulatú csata volt. De említhetném még a norvégok elleni világbajnoki találkozót vagy a bajnoki döntő hetedik meccsét is.

– …MEGHATÓ PILLANATA?
– Eljegyeztem a barátnőmet. Egyébként pedig a közönség szeretete mindig megható.

– …DÖNTŐ PILLANATA?
– A bajnoki döntő ötödik, majd hatodik találkozója. Felálltunk a padlóról.

– …MAGYAR FELFEDEZETTJE?
– A világbajnokságon egy sorban játszottam Vas Jánossal, így testközelből is megtapasztalhattam a tehetségét. Nagyon nagy szó, hogy a tengerentúlon is felfigyeltek rá. Drukkolok neki, hogy sikerrel járjon.

– …LEGJOBB KÜLFÖLDI JÁTÉKOSA?
– A Pittsburghben játszó Sidney Crosby. Szemtelenül fiatal és tehetséges.

– …CSAPATA?
– Alba Volán-FeVita.