Két kakas egy szemétdombon

Ilja Kovalcsuk három találata között volt egyenlő létszám mellett, emberelőnyből és üres kapuba ütött találat is, és immár 30 gólnál tart. S ami a legszebb az egészben – bizonyára magának Kovalcsuknak is a legfontosabb –, hogy móresre tudta tanítani a nagy dérrel-durral beharangozott Penguins-újoncot, a 18 éves Sidney Crosbyt.
S ezt egy 22 éves "veterán" tette…

Ilja Kovalcsuk habitusát ismerve – enyhén szólva individualista lény, amellett afféle krakéler, aki nemhogy elfutna az összetűzések elől, hanem még keresi is az alkalmakat – az már csak lényegtelen ráadás, hogy a mérkőzést is a Thrasers nyerte meg 6–4-re. Ezzel az utóbbi 14 meccsen kilenc győzelem, két sima és három hosszabbításos vereség a georgiaiak mérlege, s az idei évadban először sikerült 50 százalék fölé kapaszkodnia Bob Hartley edző legénységének.
Előbb úgy tűnt, játszva nyernek (tudniillik 5–0-ra elhúztak a hazaiak), aztán véres verejtékkel (ugyanis a harmadik harmadban 5–4-re felzárkózott a pennsylvaniai alakulat) kellett megküzdeniük a sikerért. Akkor következett Ilja Kovalcsuk győzelmet érő gólja az üres vendégkapuba (akkor egyébként már Marc-Andre Fleury védett a lecserélt Jocelyn Thibault helyett).

Mégis a zseniális orosz második gólja marad a legemlékezetesebb, több okból is. Igaz, hogy "csak" előnyből ütötte, viszont a védjegyének számító hatalmas kapáslövéssel. S mintha mindez még nem lett volna elegendő, ki is mutatott a büntetőpadon sínylődő Sidney Crosbynak, sót dörzsölve ezzel a Pengiuns-tulajdonos Mario Lemieux albérlőjének sebeibe.
Ami azt illeti, Sidney Crosbyt kétszer is kiállították, mindkétszer bottal ütésért, s mindkétszer Ilja Kovalcsuk ellen. Csakhogy ennek előzménye volt: az orosz villámszélső az első "menetben" úgy fellökte az éppen másfelé figyelő Crosbyt, hogy csak úgy nyekkent, s egy darabig úgy tűnt, nem is tud talpra állni.
A meccs után a négy NHL-idényt a háta mögött tudó Kovalcsuk, a Salt Lake City-i téli olimpia veteránja a 22 éves "nagy öregek" minden rutinjával oktatta ki a tejfölösszájú úrifiút – merthogy Crosbyból hiányzik az a csibészség, amely a tverit jellemzi.

"Hátulról ütött rám a botjával, s még dumált is hozzá, de ezzel nincs semmi baj, ez a hoki része – mondta Ilja Kovalcsuk. – Az a lényeg, hogy nyertünk. Látszik, hogy rutintalan a fiú, kétszer is ostoba módon állíttatta ki magát. Hiába, még csak tizennyolc éves, de akkor sem játszhat így. Még a társaival is szövegelt… Ennél keményebben kellene hokiznia, különben nem él meg ebben a ligában. Ezért mutattam ki neki a büntetőpadra, hogy érezze, ki az úr a háznál. Egyelőre még messze van Mario Lemieux-től, s ennek tudatában kell lennie."
A mutogatás azonban nem mindenkinél megy el. John Leclair, a vendégek egyik legnevesebb hokisa kikelt magából: "Nem akartam hinni a szememnek. Egy ilyen jó hokisnak, mint amilyen Kovalcsuk, nem volna szabad ilyesmire ragadtatnia magát."

Bob Hartleynak, Kovalcsuk mesterének sem tetszett, amit látott: "Megmondtam Iljának, hogy az ilyesmit nem tűröm el. Két fiatal kakasról van szó, akik nem férnek meg egy szemétdombon. Pedig tudniuk kellene, hogy tíz-tizenöt évre előre ők fogják meghatározni az NHL arculatát, ők lesznek a fiatalok példaképei. Akkor viselkedjenek is úgy!" ---- N ---- &