Visszatérés Szudánba

"Sikerült!" – vette át a készüléket a kirándulás főszervezője, Kű Lajos, és már ontotta is az információkat. Ezek szerint a kispestiek az egyiptomi légitársaság segítségével repülnek el Afrikába január utolsó napján, hogy aztán február első két hetét a magyar csapatok által felettébb ritkán látogatott ország fővárosában, Kartúmban töltsék – elsősorban edzésekkel, illetve felkészülési mérkőzésekkel. Az első előkészületi meccs minden szempontból élre kívánkozik: a Nemzeti Stadionban – garantált telt ház, azaz 60 ezer néző előtt – Szudán válogatottjával méri össze erejét Aldo Dolcetti együttese. Azt követően még négy helyi klub ellen fognak játszani a piros-fehér-feketék, akik örülnek, hogy – a költőpénzt nem számítva – egy forintjukba sem kerül az utazás.

A meghívás eredetileg a magyar válogatottnak szólt, csakhogy jelen pillanatban nemigem lehetne összetrombitálni a nemzeti együttest, maradt hát a Honvéd. Pontosabban: a házigazdák ragaszkodtak a Honvédhoz, mondván, 1956 januárjában ez a csapat már járt Kartúmban, és a három meccsből hármat megnyerő Puskás Ferencék produkcióját a mai napig nem felejtették el a Fehér-, illetve a Kék-Nílus partján. Ha Öcsi bácsi nem is térhet vissza, úgy tűnik, a régi nagyok közül Grosics Gyula, Várhidi Pál és Fenyvesi Máté is tagja lesz a 40 fős delegációnak; persze csak akkor, ha a szigorú előírásoknak megfelelően ők is beoltatják magukat malária és sárga láz ellen…