Lothar Matthäus: Ez kivégzés!

– Hogy aludt kedd éjszaka?
– Köszönöm szépen, jól, de nyilván nem ezt a választ várta – mondta Lothar Matthäus, akinek december 31-én járt le a kapitányi szerződése.

– Valóban valami másra számítottam…
– Volt már nyugodtabb éjszakám is. Dühöngtem és dühöngök, hiszen ahogyan mást, úgy engem is derült égből villámcsapásként ért, hogy az elnökség két tagja lemondott tisztségéről, ezzel ellehetetlenítve a működést.

– Mi a véleménye az elnökségi tagságáról kedden lemondó Horváth Cs. Attiláról és Nemes Ferencről?
– Csak remélni tudom, hogy a mostani lépésük után senki nem akarja többé őket a magyar futball közelében látni. Azzal ugyanis, hogy kedden beadták a lemondásukat, nem csupán rövid távon sodorhatják még mélyebb gödörbe a magyar labdarúgást, hanem akár tíz-húsz évre is visszavethetik az ország futballéletét.

– Tíz-húsz évre?!
– Igen. Ezek szerint maguknak fogalmuk sincsen, mekkora esélyünk volt arra, hogy kétezer-tizenkettőben mi rendezhessük meg az Európa-bajnokságot. Nyissa csak ki a szerdai olasz lapokat. Mindegyik örömódákat zengett arról, hogy Budapesten áll a bál, óriási zűrzavar van, ezzel pedig a magyarok maguk alatt vágják a fát, hiszen így nem sok sanszuk maradt a torna megrendezésére. És talán igazuk is van ebben. Ez kivégzés! Igen, igen, ezzel a lépéssel saját magunkat végeztük ki.

– Ön korábban az optimizmusáról volt híres, most azonban mintha kicsit megtört lenne a hangja.
– Az is. Titkon azonban reménykedem abban, az illetékesek ráébrednek arra, hogy ezzel hercehurcával mekkora lehetőséget szalasztunk el. Nem csupán a futball, hanem az egész ország profitálhatna a kontinensbajnokság megrendezéséből, de úgy látszik, bizonyos embereket sokkal jobban érdekel az, hogy a saját zsebükbe mi kerül.

– Az egyik kollégám beszélt Kisteleki Istvánnal, a liga első embere pedig azt mondta neki, elképzelhetetlennek tartja, hogy továbbra is ön maradjon a szövetségi kapitány.
– Nem érdekel, mit mondott, hiszen mindenki tudja, hogy Kisteleki István milyen hazug ember, és miként provokál mindenkit. A köré csoportosulókat úgy mozgatja, mintha marionettbábuk lennének, és egyértelmű, számukra egyáltalán nem lényeges, hogy kétezer-tizenkettőben Magyarország és Horvátország közösen rendezze meg az Európa-bajnokságot.

– Még bízik abban, hogy maradhat a válogatott élén?!
– Mit gondol, kedden miért ültünk össze a stábbal a Kempinski Hotel kávézójában? Továbbra is végzem a dolgom, még akkor is, ha a szerződésem december végén lejárt, és kíváncsian várom, mit hoz az előttünk álló két-három hét. Egy biztos, az Európa-bajnoki rendezésre csak akkor van remény, ha a jövőben is Bozóky Imre lesz a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke... ---- R ---- F