Az elnök utolsó mosolya

"Megkezdtük a munkát kétezer-hatban, hiszen bármi is történt az elmúlt napokban, hetekben, mégiscsak a csapat, a válogatott a fontos. Lothar Matthäus nemrég érkezett vissza téli pihenőjéről, így természetesnek tűnt, hogy a szakmai stábbal együtt asztalhoz ülünk vele – mondta Bozóky Imre. – Nincs itt semmi szenzáció, a jövőről beszélgettünk, az esetleges edzőtáborokról, barátságos mérkőzésekről, s persze arról, hogy miként képzeli el a folytatást. Magam is érzékelem, hogy sokan fordultak ellene is, de én továbbra is bízom benne, és ahogy eddig mindig mondtam, őt támogatom. Ráadásul a délelőtti tanácskozás után most már nyugodtabban tekintek a jövő elé. Úgy gondolom, mindenki átérezte mekkora a tét, és senki sem kívánta kockáztatni a kétezer-tizenkettes Európa-bajnoki pályázat sikerét. Nem akarom elkiabálni, de mintha végre megint az összefogás lenne a jellemző…"

Aztán az MLSZ elnöke mosolyogva elköszönt.
Újságíró ritkán kerül ilyen helyzetbe.
A profik és amatőrök Aquincum Szállóban rendezett megbeszéléséről telefonon jelentkezett kollégánk, s közölte: már nincs MLSZ-elnökség, már nincs MLSZ-elnök sem…

A Kempinski Hotel lengőajtaja előtt ácsorgó, és az egy pillanattal ezelőtt még mosolygó Bozóky Imre így tőlünk tudta meg, hogy az általa emlegetett összefogás hiú ábránd. Először megszólalni sem tudott, aztán visszajött a szálló halljába, és döbbenten nézett odaérkező munkatársaira. Hogy mi játszódhatott le benne ebben a pillanatban, azt nagyjából sejteni lehet, hiszen első felindulásában kijelentette: "Igazi bűntény, a magyar labdarúgás ellen elkövetett bűncselekmény, ami most történt…"

Bozóky Imre még hozzátette: nem gondolta volna, hogy néhány ember számára fontosabb a saját önös érdeke, mint a közügy, az Eb-rendezés lehetősége. Arra a kérdésre, hogy újrajelölteti-e magát, hirtelenében nem is tudott mit mondani, talán fel sem fogta, hogy ott, attól a pillanattól kezdve már nem ő a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke, hogy tavaly februárban hiába választották meg elsöprő fölénnyel, nem egészen egy esztendő múlva immár be sem teheti a lábát a székházba. A stáb tagjai sem nagyon tudtak megszólalni – a jövő most borongós…
A nyugodt, bizakodó és elszánt asztaltársaság némán, vert seregként távozott.