Kicsi a Borsi, mégsem erős

A szerb-montenegrói válogatottak elmenetele nem érte váratlanul a borsodi sportbarátokat, akik valamelyest már bele is törődtek a megváltoztathatatlanba. Kérdés, hogy a maradék nyolc felnőtt játékos ott marad-e Diósgyőrben, vagy veszik ők is a sátorfájukat. Nos, egyedül a szintén szerb Biljana Pavicsevics nem jelent meg a gyakorláson, a magyarok tehát kivétel nélkül kitartanak. Legalábbis egyelőre…

"A tavaly februári, hetven-nyolcvanmillió forintos adóssággal tetézett válság után megalakult a Purgel Attila nevével fémjelzett elnökség – mondja Hatvani Olivér, a DKSK-t működtető kft. ügyvezető igazgatója. – Jelentős öszszeggel beszállva átvette az irányítást, új játékosokat, új edzőt szerződtetett, a mozgalmas idénynek pedig bajnoki bronz és kupaezüst lett a vége. Sőt. Anyagilag is rendeződött a helyzet, vagy legalábbis sokat javult. Az új évadnak már csak harminc-negyven milliós tartozással vágtunk neki, no meg a Purgel Attila vezette Borsi-csoport támogatásával. December harmadikán aztán öncsődöt jelentett a Borsi Hús, amivel nemcsak az egyik főszponzorunkat, hanem a Borsi-csoport jóvoltából képbe kerülő többi támogatónkat is elveszítettük. Elindult egy láncreakció: több ígéret meghiúsult, a lehetséges támogatók visszaléptek, sőt a már meglévő szponzorok némelyike is megingott."

A jelenlegi helyzet számokban: a mostani szezonban négy hónap helyett csak kettőt fizetett ki a klub a játékosoknak, de ez még hagyján. A Borsi csődjével ugyanis a 180 millió forintos költségvetés majd' egynegyede elveszett, ráadásul az új elnök, Purgel Attila egész egyszerűen eltűnt.

"Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ne legyenek további veszteségeink. A huszonnegyedik órában vagyunk, a helyzetünk kritikus, azonnali segítségre van szükségünk, hogy az összes alkalmazottunk felé fennálló két hónapnyi tartozásunk ne nőjön tovább. Nagy érték a csapat, az meg szerencse, hogy Miskolcon közügy a női kosárlabda, ezért elképzelhető a hosszú távú önkormányzati támogatás átcsoportosítása" – vázolja egyik mentőötletét Hatvani Olivér, aki a szponzorok közül külön hálás Tóth László és Vilmányi Kiss László uraknak, akik már-már erejükön és lehetőségeiken felül segítenek. A kérdésre pedig, hogy van-e valós esély a megmenekülésre, határozottan felel: "Van!"

"Én megyek edzésre, de hogy mire számíthatok, azt nem tudom…" – közli hat óra előtt néhány perccel Fürész Emőke, a térdsérüléséből éppen csak felépülő csapatkapitány. A bedobóra bizony rájár a rúd: ez már a harmadik olyan együttese négy éven belül, amely fizetésképtelenné vált. A vele hasonló utat bejáró Englert Orsolya borúlátó: "Eddig csak viccelődtünk azon, hogy ahova igazolunk, ott baj van, de most kezd a helyzet véresen drá-maivá válni. Alig van olyan hely, ahol ne lenne gond, mi pedig valahogy mindig odacsöppenünk… Valamit mondanak majd nekünk, az biztos, mint ahogy az is, hogy úgy január közepéig itt vagyunk, edzünk, utána pedig meglátjuk, mi lesz…".

Január 10-e fizetésnap. A játékosoknak azért a decemberért kellene megkapniuk a pénzüket, amikor volt olyan vasárnap, amely az első helyen találta őket a tabellán…

---- A ---- &