Bukások, szokás szerint

A meccs szóra sem érdemes, olyan volt, mint a hangulat, a vége 0–0 lett, aztán nem sokkal később Gyurcsány Ferenc miniszterelnök viccesen "leterroristázta" a szaúdiakat. Spongyát rá, mondták a szurkolók, miután a miniszterelnök legalább tizennégyszer kért elnézést. Tavaszra jó magyar szokáshoz híven egyetlen kupacsapatunk sem maradt állva a nemzetközi porondon, így mindenki a hazai pontvadászatra koncentrálhatott. A Debrecen tűnt a legesélyesebbnek, a csapat nyugodt menetelését az is elősegítette, hogy a riválisok rengeteget botladoztak. Ráadásul a Fradi háza táján állt a bál. Írhatnánk, hogy tűzoltóbál volt ez, csakhogy a zöld-fehér klub kasszájában még tűzoltásra való pénz sem maradt. Hiába állt a tabella első helyén az őszi záráskor a Fradi, a Debrecen a 19. fordulóban átvette a vezetést, s onnantól kezdve már nem is adta át senkinek az első helyet. Furcsa bajnokság volt az, láthattunk zokogó vezetőedzőt, történetesen László Csabát, a Fradi trénerét, aki április 9-én az Üllői út kétezer idegileg tönkretett szurkolója előtt sírta el magát. Csapata 1–1-es döntetlent ért el a Kaposvár ellen, úgy, hogy Rósa Dénes a 92. percben egyenlített. No ekkor tört el a mécses.

És ünnepelhettünk egy olyan labdarúgót, aki fantasztikus jubileumot ért el. Illés Béla, az MTK játékosa május 14-én a Hidegkuti Nándor Stadion 1511 szurkolója előtt az 511. alkalommal lépett pályára, s ezzel magyar rekorder lett, megelőzve az addigi csúcstartót, az extatabányai Szabó Györgyöt. A Debrecen végül hatpontos előnnyel szerezte meg története során először a bajnoki aranyat, megelőzve a Ferencvárost és az MTK-t. A Magyar Kupa fináléja is emlékezetes pillanatokat szerzett a szurkolóknak. Május 11-én Székesfehérvárott a Matáv FC Sopron 5–1-re verte meg a Fradit, botrányos találkozón, amelyen négy kiállítás történt, megannyi szándékos szabálytalanság, kiabálás, veszekedés, az FTC játékosai dühükben át sem vették az ezüstérmet. Így zárult az első félév, ráadásul azzal a tudattal, hogy a magyar válogatottnak csak matematikai esélye maradt a továbbjutásra a világbajnoki selejtezőkön.

Jött a nyári szünet és a szokásos fogadkozások. Lothar Matthäus még mindig a pozitív gondolkodás fontosságát emlegette, s váltig állította: nem nyertünk ugyan idehaza a bolgárok ellen, de sebaj, meg kell nyerni a hátralévő öt meccset, és hipp-hopp máris zsebünkben a Németországba szóló repülőjegy. Természetesen nem így történt. Ám még mielőtt a válogatott szokásos bukásáról írnánk, álljunk meg egy pillanatra a debrecenieknél. Az újdonsült bajnok a BL-selejtezőn a horvát Hajduk Splitet kapta ellenfélnek. Jöttek a pesszimista, óvatos nyilatkozatok, hogy lehetett volna ez könnyebb is… Aztán a Loki visszacsempészett valamit a legendás időkből, azokból, amikor a Vasas 5–0-ra verte meg BEK-meccsen a lisszaboni Sportingot. Vagy a Videoton ugyanígy intézte el a Partizan Beogradot. A debreceniek hármat rúgtak itthon, majd ötöt Splitben, a Hajduk félelmetes szurkolótábora nem kis megdöbbenésére. A Loki a következő körben a Manchester Uniteddel szemben maradt alul. Az UEFA-kupában startoló s alaposan meggyengülő Fradit a Ripo Minszk, a Sopront pedig a Metalurg Doneck búcsúztatta.
Így jött el az ősz.

Írhatnánk azt is, hogy ünnepi hangulatban, hiszen nálunk járt barátságos meccsen augusztusban a Real Madrid és az argentin válogatott, ám akkor már mindenki a svédek elleni vb-selejtezőre készült. Érhető: Matthäus csak mondta és mondta, hogy nyerhetünk, továbbjuthatunk. Aztán Zlatan Ibrahimovic 92. percben lőtt gólja pontot tett a Matthäus-sztori végére: onnantól kezdve már nem lehetett világbajnoki álmokról beszélni. Ahogy kikaptunk a svédektől, elkezdődött egy sohasem látott hatalmi harc, amely egyre inkább Kisteleki István kontra Bozóky Imre csatává változott. A háború tétje pénz, pozíció, hatalom. A közvélemény eleinte nem értett semmit az egészből, aztán egyre világosabbá vált a kép, hiszen jöttek a részletek Lothar Matthäus szerződéséről, az MLSZ kasszájába befolyó szponzori pénzekről és egy könyvvizsgáló cég által végzett ellenőrzés eredményéről.

De azért volt minek örülni, mégpedig a sokat emlegetett utánpótlásnak.
Először is az U21-es válogatott remek szereplésének: a fiatalok továbbjutottak a csoportjukból, és csak pótselejtezőn bukták el az Eb-döntős részvételt, ráadásul úgy, hogy oda-visz-sza partiban voltak az olaszokkal. Másodszor pedig, hogy itthon egymás közt is az ifjak vitték a prímet. A fehérvári, az MTK-s és az újpesti tinédzserek.

---- &