Gulyás Róbert egy hónapja bontott szerződést görög klubjával, a Panelliniosszal. Majd hazatért Paksra a családjához, és várta a jelentkezők ajánlatait. Egészen karácsonyig. Az ünnepeket követően a magyar válogatott 213 centis, 31 esztendős centere felült a repülőre, és megérkezése óta az isztambuli Holiday Inn Hotel lakója. Péntek délben e szállodában írja alá új, a szezon végéig szóló megállapodást az Euroliga C-csoportjában szereplő Ülker Istanbullal.
Gulyás Róbertnek fôképp a palánk alatt kell majd csatáznia, de a pontjaira is nagy szüksége lesz az Ülkernek
Gulyás Róbertnek fôképp a palánk alatt kell majd csatáznia, de a pontjaira is nagy szüksége lesz az Ülkernek
– Átestem az összes orvosi vizsgálaton. Az eredményeim jók, így semmi akadálya annak, hogy aláírjuk a megállapodást – mondta Gulyás Róbert.
– Hogy került képbe a török csapat? – Az edző, Ergin Ataman már régóta szeretne egy ekkora termetű centert a csapatába, mint én, mert úgy tartja, hogy "négy és feles" poszton szerepeltethető, futó-ugró játékosa van öt-hat, de olyan, aki a palánk alatt dolgozna, nincs. Az előző évadban a most az Olympiakosz alkalmazásában álló litván Eurelijus Zukauskas töltötte be ezt a posztot, ő még nálam is magasabb, 216 centis. A görögországi szerződésem felbontását követő harmadik napon a klub megtette nekem az ajánlatát.
– Akkor mi tartott majd' egy hónapig? – Volt két spanyol és két olasz érdeklődő is, és bíztam benne, hogy az egyik spanyol Euroliga-együttes szerződtet. Aztán eljött az a pillanat, amikor már nem volt szabad tovább várnom. Ráadásul Ergin Ataman látott már játszani, és fontos, hogy nem sztárnak szerződtetnek, hanem arra a feladatra, amit a szakzsargon úgy fogalmaz meg: háttal dolgozni a palánk alatt.
– Mit tud a csapatáról? – Még nem mutattak be, erre is pénteken kerül sor. Az sem elképzelhetetlen, hogy pályára lépek a Mersin elleni esti bajnokin. A két legnagyobb sztár az Európa-bajnoki ezüstérmes Mirsad Türkcan és Ibrahim Kutluay. Mindegyikőjük ellen játszottam, amikor Kutluay még a Panathinaikoszban szerepelt, Türkcan pedig a CSZKA Moszkvában.
– Amíg itthon tartózkodott, szóba került az is, hogy Magyarországon folytatja… – Valóban felvetődött bennem, hogy hazaköltözöm, és otthon kosárlabdázom, mert nagyon nehéz távol lenni a családomtól. A lányom tízéves múlt, a fiam hét, és nem tehetem ki őket annak, hogy állandóan új iskolába kelljen járniuk. Öt évvel ezelőtt Pauban befejeztük a családi költözködést. Nekem viszont fontos, hogy szerepelhessek az Euroligában. A török bajnokságban akad néhány csapat, amelyeket meg lehet verni negyven-ötven ponttal, de vannak nagyon jók is. Például az Efes Pilsen, amelyik szintén Euroliga-szereplő, vagy a Besiktas, amelyik az ÜLEB-kupában indul.
– Nem hagyott nyomot az egy hónapos kihagyás? – Nem, hiszen folyamatosan edzésben maradtam, az viszont igen, hogy két hete megfáztam, és nem gyógyultam ki teljesen belőle. Pedig itt van a nyakunkon a január negyediki, Málaga elleni meccs az Euroligában. Addigra mindenképpen össze kell szednem magam, mert nyerni kell.