Hipermodern, de emberközeli

Schyrenstrasse, Clemensstrasse, Leopoldstrasse, Grünwalder Strasse, Olimpiai Stadion, Allianz Arena. Avagy: egy klub útvonala a kezdetektől a sokak által irigyelt paradicsomi állapotig. Az alig száz éve még egy müncheni "földesen" játszó Bayern ma Németország (és a világ) egyik legmodernebb stadionjának (társ)tulajdonosa, és mint ilyen, a mai klasszikus futballvállalkozás egyik megtestesítője.

A "jó pénzért minden eladó" elvről már akkor meggyőződhettünk, amikor idegenvezetőnk (jellemző módon még erre is külön céget hoztak létre…) röviddel a megérkezésünk után büszkén közölte: a következő harminc évben esély sincs a stadion nevének megváltoztatására, az Allianz ugyanis az üzemeltetési költségek átvállalásáért cserébe a következő három évtizedben névadója lesz a külsejében már-már az űrkorszakot idéző, ugyanakkor belülről a felesleges pompát mellőző, viszont minden tekintetben a hatékonyságra törekvő létesítménynek. Az már szóra sem érdemes, hogy évekre előre az összes páholy gazdára talált, a Bayern München idénybeli összes hazai meccsére elfogytak a belépők (a "kistestvér" 1860 Münchennél azért nem ilyen jó a helyzet, de a másodosztályban nem lehet "táblás házat" várni), a kiegészítő szolgáltatásokból (vacsorák, összejövetelek rendezése, vendéglátás, prezentációk) származó bevételek pedig bőven kiegészítik a büdzsét.

Hogy mekkora a kontraszt az Olimpiai Stadion és az Allianz Arena között, azt néhány óra leforgása alatt magunk is lemérhettük. Amíg az ottjártunkkor éppen egy cirkusznak otthont adó régi stadion letűnt kor, több sportágnak otthont adó létesítmény prototípusa, addig az új épület mindenben megfelel a modern futballstadion követelményeinek. Nincs futópálya, még a "kakasülőn" helyet foglalók is tisztán láthatják az eseményeket, a körülmények kialakításában pedig maximálisan figyelembe vették a szurkolók igényeit, szokásait.

"Modelleztük például a mérkőzésre érkező, illetve hazafelé tartó tömeg mozgását, a metró és a stadion közötti utak íveit az eredményeknek megfelelően alakítottuk ki – mondta nem kis elégedettséggel kalauzunk. – Ugyanakkor a természetes körülményekre is figyelnünk kellett, ezért nem fedtük be a pályáját, mert akkor a fű nem természetes körülmények között fejlődött volna. A gelsenkircheni volt a rossz példa, igyekeztünk tanulni belőle. Senkinek sem jó, ha havonta kell cserélni a gyepet."

Már kint, a nézőtéren is olyan érzésünk volt, hogy az építőkre és az építtetőkre is sokkal inkább a céltudatosság, mintsem a pompára törekvés volt jellemző, és ez az érzés a kiegészítő létesítmények megtekintésekor csak tovább erősödött bennünk. Aki esetleg aranyfogantyúkat vagy kényelmes bőrfotelokat keres, rossz helyen jár, hiszen ezeknek mi közük lehet egy futballcsapathoz? Gyakorlatilag semmi.

Viszont minden adva van, amit az ideális kiegészítők közé sorolhatunk: szauna, pezsgőfürdő, egyszerű védőhálóval körülvett bemelegítőcsarnok, gyúrószoba, illetve jellegében talán az egyetemi előadókra emlékeztető konferenciaterem. Ennél többet aligha lehet kívánni egy stadiontól.
A Bayern München által manapság nyújtott, ha nem is mindig jó, de feltétlenül eredményes futball már csak a ráadás.

Piros, kék, fehér
A kivitelezésnél központi probléma volt, hogy a külső megjelenítésben miként jelezzék: két klub is tulajdonosa a stadionnak, sőt esetenként egy harmadik csapat, a német válogatott is használja a létesítményt. A megoldást a megvilágítás hozta meg, egyszerű módon. A tűz-, hő- és golyóálló külső borításhoz nem nyúltak, viszont mögötte három, csúszós fóliát szereltek fel körbe, és attól függően, hogy a Bayern, az 1860 München vagy a Nationalelf használja a létesítményt, a piros, a kék vagy a fehér fólia gördül le, a stadion pedig ennek megfelelően (a parabolaüvegek segítségével) kapja meg a külső megvilágítást. "Csekély" 25 ezer égő garantálja a megfelelő összhatást. ---- Felix Magath, a Bayern München vezetőedzője a szezon előtt azt mondta, hogy a klub új stadionja valóságos erődítmény lesz, amelynek segítségével tovább bővülhet a klub dicsőséglistája. A tréner eddig nem beszélt mellé, a bajorok még nem kaptak ki az Allianz Arenában, mi több, az év utolsó mérkőzésén a hosszabbításban legyőzött (és a kupából ezzel kiejtett) Hamburgot leszámítva minden riválisukat kilencven perc alatt intézték el.

A Bundesligában nyolc meccsen nyolcszor nyert a csapat, az összesített gólkülönbsége 20–3 (az első gólt Owen Hargreaves jegyezte a Mönchengladbach elleni idénynyitón, míg a vendégek közül elsőként a brémai Miroslav Klose tudta bevenni Oliver Kahn kapuját), a Bajnokok Ligájában három találkozón 7–1-es gólkülönbség mellett három diadalt könyvelt el a társulat, a kupában pedig a HSV elleni, 120 perces csata végén elért 1–0-s sikere volt az egyetlen hazai fellépése.
Ami még figyelemre méltó: 2005-ben tétmérkőzésen Hargreaves szerezte az első és az utolsó gólt az Allianz Arenában.

Egy kis számtan

70 méterre van a legtávolabbi ülőhely a gyeptől, az Olimpiai Stadionban 120 méter volt ugyanez a távolság.

232 reflektor összesen 464 kW-os teljesítménnyel világítja be a stadiont.

240 millió euró volt becslések szerint az aréna építési költsége, ezt az 1860 München és a Bayern München állta, míg az infrastruktúra kiépítésére, valamint fejlesztésére fordított további 100 millió eurót München városa, illetve Bajorország fizette ki.

2874 rombusz alakú "párnából" áll az aréna külső burkolata, amely megvilágítástól függően pirosban, kékben vagy fehérben pompázhat.

9800 férőhelyével az Allianz Arena parkolóháza a legnagyobb Európában. További 1200 autó és 350 busz parkolhat a stadionban, illetve környékén.

66 000 fedett férőhelyes a stadion, ebből 200-at tartanak fenn a mozgássérülteknek, 2200 az üzleti és sajtóhely, a páholyokban pedig 1374 férőhely található.

240 000 euróba kerül a legdrágább páholy egy évre, míg a legolcsóbb 90 ezerbe. Senkinek sem kell aggódnia: öt évre előre eladták az összeset… ---- A világbajnokság miatt Németországban érthető volt az elmúlt évek stadionépítési (vagy -átalakítási) láza, de természetesen más országokban is megfigyelhető a fejlődés. A televíziós bevételekből sokkal többet aligha tudnak kifacsarni a csapatok, a szponzori bevételek is megközelítik a maximumot, így aztán a klubok más téren igyekeznek kihasználni népszerűségüket, illetve – más esetben – optimalizálni stadionjaik kihasználását. Alábbi összeállításunkban néhány példát vázolunk.

ARSENAL
A londoni klub az utolsó idényét játssza a Highburyben, a 2006–2007-es évadot már az új, 390 millió fontos költségvetéssel épülő Emirates Stadiumban kezdi. Az Arsenal új otthona 60 ezer férőhelyes lesz (a mostani 38 500-as), egy szezonban 1.14 millió szurkoló látogatására számítanak a különböző tétmeccseken (a Highburyben átlagosan 722 795-en fordultak meg évente).

LIVERPOOL
A BL-címvédő szintén jelenlegi arénája, az Anfield Road relatíve csekély befogadóképessége (44 000 fő) miatt szeretne költözni, igaz, nem túl messzire. Az Anfield Road és a Goodison Park közötti területen, a Stanley Parkban húznák fel az új, 60 ezres létesítményt, amelybe a régi stadionból többek között a legendás Kopot, a "kemény mag" felségterületét is átvinnék.

JUVENTUS
A szűkebb hazájában, Torinóban nem feltétlenül nép-szerű klub a Stadio Delle Alpi átépítésével próbálja jobbá tenni arénája kihasználtságát. Az elfogadott tervek szerint a jelenleg 71 ezres Delle Alpit angol mintára alakítanák át, megszüntetnék a futópályát, és "csak" 30-40 ezer férőhelyes lenne. A munkálatok várhatóan 2006 májusában kezdődnek, az építkezés alatt a Juve a Stadio Comunaléban játszik, akárcsak városi riválisa, a Torino.