A bevált recept: tökéletes erőnlét

Sopronban emlékezetes idényt produkáltak. Az edző a kispadról űzte-hajtotta tanítványait, a játékos pedig fontos gólokat lőtt, ziccerlabdákat adott, igazi vezéregyéniségnek bizonyult. Nem is maradt el a siker: a soproni csapat története során első ízben elhódította a Magyar Kupát. Emlékezetes finálé volt, a hűség városának együttese 5–1-re verte meg a Ferencvárost, hogy aztán jöjjön az örömünnep, előbb a székesfehérvári stadionban, majd Sopron főterén.

Ott kijutott az elismerésből a sikeredzőnek, Pintér Attilának, no meg a piros-fehérek egyik legjobbjának, Bárányos Zsoltnak is. Azóta több mint fél év telt el, és a sors újra egy hajóba ültette őket. Bárányos az ősszel csak szenvedett csapatával, a Vasassal együtt, ám most bizakodva beszél a tavaszi idényről.

– Milyen edző Pintér Attila?
– Több mint fél évet dolgoztunk együtt Sopronban, s úgy gondolok vissza erre az időszakra, mint pályafutásom egyik legsikeresebb szakaszára. Mert mi a fontos a futballista számára? Minél jobb erőben s lehetőleg minél több meccsen játsszon, és keressen a lehető legjobban. Ebben nem volt hiány Sopronban, erős csapatunk volt, a bajnokságban sem kellett szégyenkeznünk a teljesítményünk miatt, ráadásul megnyertük a Magyar Kupát. A siker a csapaté és Pintér Attiláé. Tudom, milyen körülmények között távozott annak idején a Ferencvárostól, hallottam, miket mondanak róla, de én ebből Sopronban semmit sem tapasztaltam. Pintér olyan keménykezű szakember, ahogy azt nyilatkozataiban maga is mondja. Maximalista, de ez jó, hiszen a legrosszabb formában lévő játékost is képes felrázni, feltüzelni.

– Ezek szerint Sopronban szerette őt a csapat?
– A többiek nevében nem beszélhetek, de azért az sokat elmond, hogy a kupadöntőben milyen odaadással küzdöttünk, egymásért is hajtottunk. Egymásért, no meg az edzőnkért. Lehet, hogy volt olyan játékos is, aki nem rajongott különösebben Pintér Attiláért, de ez sohasem derült ki. Meg aztán nem is fontos. Egyszerű játék a futball, ha egy csapat erőnléte tökéletes, ráadásul fegyelmezetten játszik, akkor nem marad el a siker. Ennyi volt a recept Sopronban. S még valami: szerdánként mindig elmentünk közösen vacsorázni, olykor kártyázni. Mindenki ott volt, és remek hangulatban teltek ezek az esték.

– Biztos voltam benne, hogy nem mond majd rosszat régi-új edzőjéről. Majd bolond lenne…
– Nehogy azt higgye, hogy "frankózom" Pintér Attilát. Egyszerűen nincs szüksége rá. Dolgoztam én sok szakemberrel, úgyhogy tudok különbséget tenni edző és edző között. Pintér Attila felkészült tréner, számtalan taktikai variáció van a fejében. Ez a tavasszal úgyis újra kiderül majd.

– A Vasas egy pontra áll a kieső helytől. Ennek ellenére bizakodva várja a folytatást?
– De még mennyire! Bármibe lefogadnám, hogy feltornázzuk magunkat a középmezőny elejére. S azt is hittel vallom, Pintér Attila fanatizmusa, amelyet volt szerencsém hónapokon át megtapasztalni, kupagyőzelemig segíthet bennünket. Szeretek edzeni, s igénylem, hogy meghajtsanak. Tudom, hogy ebben januártól nem lesz hiány.