Örök nyomot hagy Puskás Öcsi

Szomorú, de a környezete is csak találgatja, vajon mennyire reagál magában a történéseket. Ennek ellenére tegnap néhány percre rengeteg élet költözött az apró szobájába, valamint a Kútvölgyi úti kórház egyik társalgójába. Olaszországból érkeztek vendégek, akik a halhatatlan futballista lábnyomáért jöttek, Luca Calamai, a La Gazzetta dello Sport vezető újságírója pedig Puskás Ferencről ír cikket a világ egyik legtekintélyesebb sportújságának karácsonyi számába.

A Golden Foot-díjat három éve osztják ki Monte-Carlóban a világ sportszerkesztőségei és a szurkolók szavazatai alapján. A mai csillagok mellett főszerep jut a múlt legendáinak is, akik a tengerpart mellett húzódó Bajnokok sétányán hagyják a lábnyomukat a promenád betonjában. Eddig többek között Diego Maradona, Michel Platini, Dino Zoff, Alfredo Di Stéfano, Roberto Baggio, Rivellino, Gigi Riva, Gento, George Weah alkotja a tekintélyes társaságot, no és George Best, akin a szervezők sokat gondolkodtak: az idén hívják-e meg vagy jövőre? Végül augusztus mellett döntöttek, és mint tudjuk, az északír zseni azóta már nincs közöttünk…

A Golden Foot vezetői már a kezdetektől fogva úgy gondolták, a névsor sohasem lehet teljes Puskás Ferenc nélkül. Tavaly is szívesen meghívták volna, de kénytelenek voltak belátni, hogy a magyar világklasszis a kórházat sem hagyhatja el, nemhogy az országot. Ezért most ők jöttek el Budapestre, hogy magukkal vigyék Puskás Ferenc láblenyomatát.

Sajnos, ő alig vett részt a ceremónián, az ápolója és az olasz technikus közösen nyomta a lábait a gyurmaszerű anyagba. Interjút nem lehetett vele készíteni, de felesége, Bözsi néni készségesen és spanyolul válaszolt a kérdésekre, rajta kívül Szöllősi György, a nagy sikerű Puskás-könyv szerzője látta el munícióval Luca Calamait a karácsonyi cikkéhez. Puskás Ferencné a meghívóját is megkapta a Golden Foot augusztus 28-i díjkiosztójára, és ott kapja majd meg a most csak mutatóba elhozott, aranyból készült lábnyomat másolatát.

Az egész nem tartott tovább fél óránál. Nem is tarthatott: Öcsi bácsit ez is szemlátomást kimerítette. Lassan, az ápolótól támogatva tűnt el a szobájában, hogy lepihenjen. Bözsi néninek külön is áldott és kegyeletteljes karácsonyt kívántunk – nehéz lenne feledni a válaszként érkező fájdalmas, keserű mosolyt.