Berúgja lábbal is, de a keze az igazi

– Nem gondolja, hogy egy európai mérkőzéssorozat túlságosan is nagy lelki terhet ró a csapatokra és a játékosokra?
– Ez sem zárható ki, ám úgy gondolom, nincs már mitől tartanunk – mondta Steve Nash. – Az NBA verhetetlenségi nimbusza már odalett a 2002-es vébén és a 2004-es olimpián. S néhány hete, amikor a Maccabi Tel-Aviv Torontóban 105–103-ra legyőzte a Raptorst, tovább tépázódott a jó hírünk. De jobb is így, mindenféle lelki teher nélkül játszhatunk, csak az számít, ki a jobb a parketten.

– Mit gondol, hogyan reagálnak majd a játékostársai az Európában látottakra, különösen azok, aki még sohasem keltek át az óceánon?
– Biztosan élvezik majd a túrát. Persze sokat számít, hogy az edzőnk, Mike D'Antoni hosszú éveket játszott Itáliában, így el tudja igazítani a fiatalokat.

– Mennyire van tudatában annak, mekkora sztár volt D'Antoni Olaszországban?
– Tökéletesen. Tudom, hogy tizenhárom évet kosarazott Milánóban 1975 és 1988 között. És azzal is tisztában vagyok, hogy később edzősködött Itáliában.

– Mit gondol az olasz kosárlabdáról?
– Hagyományosan magas színvonalú az olasz bajnokság, a klubcsapatok Európa legjobbjai közé tartoznak, a válogatottról pedig csak annyit, hogy legutóbb ezüstérmes volt az athéni olimpián. Az Egyesült Államok előtt.

– Járt már Olaszországban?
– Nem is egyszer. Róma, Toscana és Firenze a kedvencem.

– A múltkor láttam egy reklámfilmben, imponáló volt, ahogy belerúgta a gyűrűbe a kosárlabdát. Mi volt ez? Trükkfelvétel vagy valódi rúgás? S ha igazi volt: hányadikra sikerült? Gondolom, a fél napot azzal töltötte, hogy próbálta lábbal a kosárba juttatni a labdát.
– Nagyon téved; negyedikre sikerült!

– Ön nagy futballbarát. Tervezi-e, hogy Olaszországban Serie A-meccseket is megnéz?
– De még mennyire! Persze minden azon múlik, Mike D'Antoni mit enged meg és mit nem. Ami azt illeti, meglehetősen feszes a programunk. Amúgy az angol futball a kedvencem, a Tottenhamnek drukkolok.

– Ha már Anglia szóba került: Londonban is élnek rokonai. Szívesen játszana NBA-meccset a brit fővárosban?
– Nagyon szeretnék! Annyi rokonom és ismerősöm van Londonban, hogy teljesen hazai pályán érezném magam. S persze az is számít, hogy népszerűsíteni tudnánk a kosárlabdát.

– Phoenixi klubtársa, az ír center, Pat Burke korábban a Real Madridban kosarazott, s ott alkalma volt találkozni David Beckhammel és Ronaldóval. Szokott vele beszélgetni a futballsztárokról?
– Szoktam, de nem sokat. Burke-öt nem érdekli túlzottan a futball, de azt mondta, meghökkentette, mekkora sztárok Madridban az említett labdarúgók.

– Hogyan bírja a Suns a sérült kulcsembere, Amare Stoudemire nélkül?
– Rosszul. Tudtam, hogy nehéz lesz nélküle, de a valóság még a legpesszimistább elképzeléseimen is túltett. Amare nagyon sokat tesz hozzá a meccshez: pontokat, lepattanókat, zsákolásokat, dobásblokkolást. S mivel rajta kívül mások is harcképtelenek, olykor csak nyolc embert tudunk beöltöztetni egy-egy mérkőzésre.

– Ha Amare visszatér, bajnokesélyesek lesznek?
– Azt gondolom, igen. Jelenleg tizennégy kilenc a mérlegünk, ami cseppet sem rossz, de Amare-ral a fedélzeten ugrásszerűen javulhatunk.

– Mit szól ahhoz, hogy csapattársa, a francia Boris Diaw ennyire kinőtte magát?
– Borisszal élmény együtt kosarazni. Óriási tehetség, remekül lát a pályán, és a védekezése is kifogástalan. Szinte valamennyi poszton tud védekezni, képes őrizni az ellenfél irányítóját, sőt a centerét is. Remekül fut, villámgyors, egyszóval: atletikus kosaras.

– Van, aki azt mondja: már-már túlságosan is önzetlen.
– Meglehet, de inkább legyen önzetlen, mint önző. Tény, lehetne valamivel agresszívabb is, és olykor jobban tenné, ha passz helyett rádobná a labdát. Idővel azonban minden kialakul nála, hiszen még csak huszonhárom éves. A pályafutásom elején magam is hasonló problémákkal küszködtem, aztán szépen kialakult az egyensúly.

– Mi a célja a 2005–2006-os idényben?
– Az álmom a bajnoki aranygyűrű, mint mindig. Persze csak akkor, ha Amare Stoudemire idejében felépül keresztszalag-szakadásából…

Steven John Nash
Született: 1974. február 7., Johannesburg
Állampolgársága: kanadai
Magassága/testsúlya: 191 cm/88 kg
Klubjai: Santa Clara University (1992– 1996), Phoenix Suns (1996–1998), Dallas Mavericks (1998–2004), Phoenix Suns (2004–)
Sikerei: az alapszakasz MVP-je (2004– 2005), All-Star (2002, 2003, 2005), az NBA legjobb gólpasszadója (2004– 2005; 11.5-ös átlaggal), az első All-NBA Team tagja (2004–2005)