Kitörőben a szürkeségből

Navarra tartomány részben Baszkföldön fekszik, ennélfogva az ottani emberek büszkébbek az átlagosnál. A székhelyen, Pamplonában is nagyon szeretnék, ha a város a bikafuttatás mellett a világ legnépszerűbb sportja, a labdarúgás miatt is ismert lenne, ám ez eddig még nem sikerült.
Pedig a helyiek már 1920 óta mentsváruknak tekinthetik az Osasunát, amely bizonyos hiedelmekkel ellentétben nem települést, de még csak nem is városrészt takar, hanem egy baszk szót, amelynek jelentése egészség (más verziók szerint erő). A labdarúgók az elmúlt 85 esztendőben legtöbbször azzal szereztek örömöt szurkolótáboruknak, hogy feljutottak az élvonalba, ami egy regionális intézménynek tekinthető egyesületnél kevés – főleg annak fényében, hogy a "környéken" olyan egyesületek ragyogására kapta fel a fejét a világ, mint az Athletic Bilbao vagy a Real Sociedad.

Azért ne hallgassuk el, hogy az Osasuna a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején kimozdult dermedtségéből: története során először 1985-ben indulhatott a nemzetközi porondon, ám az UEFA-kupa második körében (miután kiejtette a skót Rangerst) a belga Waregem megálljt parancsolt neki. Hat évvel később jöhetett a második nekifutás az öreg kontinens akkor még harmadik számú kupasorozatában, és a Szlávia Szófia, majd a Stuttgart kiverése után a későbbi győztes Ajax állította meg az Osasunát. Ez a párharc szép ciklust zárt le, azóta szunnyadt a csapat, egészen mostanáig.

Merthogy manapság ismét a klub aranyoldalait írják az El Sadar-stadionban. A legújabbkori sikertörténet tulajdonképpen a mexikói válogatott szövetségi kapitányi posztját a 2002-es világbajnokság után otthagyó Javier Aguirre érkeztével kezdődött. Az elmúlt három évben Aguirre egyszer sem juttatta be a gárdát az első tízbe, ám a legutóbbi évadban érezhetően áttört egy gátat a csapattal: az Osasuna fennállása során először játszhatott a Király-kupa döntőjében. Ezt ugyan a Betisszel szemben elveszítette, ám lendületbe jött, és a most zajló idényben szinte megállíthatatlan.

Jelenleg pályaválasztóként az Osasuna számít a legjobb csapatnak a Primera Divisiónban, a piros-kékek nyolcból nyolc mérkőzést nyertek meg saját közönségük előtt. Legutóbb október 22-én szenvedett vereséget a gárda, a még spanyol szinten is kimagasló Barcelonától, azóta nyolc veretlenül megvívott bajnoki van a háta mögött, így Aguirre emberei lassan elérik az 1990–1991-es idényben felállított 11 mérkőzéses klubrekordot. Az Osasuna még sosem szívott olyan magaslati levegőt, mint amilyenre most van lehetősége az élvonal második helyén: a legjobb eredményt az 1990–1991-es idényben érte el, akkor a 4. helyen zárta a bajnokságot.
Éppen ezért ne csodálkozzon senki, hogy ez a csapat 75 percig emberhátrányban játszva is képes volt elhozni egy pontot a Bernabéuból! ---- KAPUS

Robert Enke (német, Hannover)
A Barcát is megjáró 28 éves kapus remekül védett Leverkusenben, a Kicker 1.5-es osztályzattal ismerte el a 0–0-s eredmény megtartását.

HÁTVÉDEK

Christian Panucci (olasz, Roma)
A 32 éves védő korát meghazudtolóan agilis futballt mutatott be a Sampdoria otthonában elért 1–1-es döntetlen alkalmával.

Ivan Córdoba (kolumbiai, Internazionale)
Nemcsak jól játszott a 29 éves bekk, de be is talált a Reggina kíméletlen elpáholása során.

Josetxo(spanyol, Osasuna)
A 28 éves védőnek nagy szerepe volt abban, hogy a baszk kiscsapat 75 perces emberhátránya ellenére nem kapott ki a Bernabéuban.

KÖZÉPPÁLYÁSOK

Joan Capdevila(spanyol, Deportivo)
Góllal járult hozzá a 27 éves válogatott hátvéd a helyi rivális Celta Vigo idegenbeli kiütéséhez.


Luis Figo (portugál, Internazionale)
Nem kevesebb mint három assziszttal szolgálta ki társait a 33 éves középpályás, ami a La Gazetta dello Sportnál 8-as osztályzatot ért.

Jean Makoun (kameruni, Lille)
Egy gól- és sok kiváló mezőnypasszt adott a 22 éves karmester a Lyon legyőzése során, a L'Équipe-nél ez 7-es érdemjegyre volt elég.

Arjen Robben (holland, Chelsea)
A 21 éves üstökös pazar szélsőjátékkal és szép találattal kövezte ki a Chelsea útját az Arsenal-verésig.

CSATÁROK

Henri Camara (szenegáli, Wigan)
Az újonc együttes mindhárom gólját a 28 éves csatár jegyezte a Charlton ellen.

Halil Altintop (török, Kaiserslautern)
A 23 éves légiós szinte egymaga verte meg a Wolfsburgot (3–2), megerősítve helyét a góllövőlista második helyén.

Michael Owen (angol, Newcastle)
Egyre inkább belelendül a "szarkák" 26 éves gólzsákja, ezúttal a West Ham ellen (4–2) triplázott. ---- Anglia (17 forduló után): Ruud van Nistelrooy (Manchester United) 13 gól;

Ausztria (22): Mario Bazina (GAK) 10;

Belgium (18): Mohammed Tchite (Standard Liege) 12;

Csehország (16): Tomás Michálek (Jablonec) 7;

Franciaország (19): Pedro Pauleta (PSG) 12;

Hollandia (16): Klaas-Jan Huntelaar (Heerenveen) 14;

Horvátország (18): Eduardo (Dinamo) 14;

Németország (17): Miroslav Klose (Werder Bremen) 16;

Olaszország (16): Luca Toni (Fiorentina) 16;

Portugália (15): Nuno Gomes (Benfica) 11;

Skócia (19): Kris Boyd (Kilmarnock) 15;

Spanyolország (16): Samuel Eto'o (Barcelona) 15;

Törökország (17): Ümit Karan (Galatasaray) 13 ---- MUSTAFA KUCUKOVIC (NÉMET, HAMBURG)

A Hamburgban az idén az ellenfél kapuja előtt aktív futballisták közül Rafael van der Vaart és Émile Mpenza sérülés miatt hiányzott, Benjamin Lauth és Sergej Barbarez nem találta önmagát – erre Thomas Doll előhúzott a kalapból egy alig 19 éves tehetséget, Mustafa Kucukovicot, aki pontot mentett a HSV-nak a Werder Bremen elleni északi rangadón.

A tavaly a VfL Bochum ificsapatától elcsábított támadó máig a legfiatalabb hamburgi, aki az élvonalban debütált (2004. április 9-én szállt be csereként a VfB Stuttgart ellen, akkor volt 17 éves, öt hónapos és négynapos), most pedig, a 11. első osztályú meccsén megszerezte első gólját. Bár már röviddel az érkezése után, a harmadik ligás amatőrök között jelezte, feltalálja magát a kapu előtt, hiszen az első nyolc regionalligás ütközetén nyolcszor volt eredményes. Jóllehet a boszniai Bosanski Noviban született, és bosnyák ősökkel büszkélkedhet, ma már a német korosztályos válogatottak egyik erőssége. ---- LIVERPOOL

Önmagában az is roppant bosszantó lehet az Anfield Roadon, hogy a világ egyik legsikeresebb egyesülete még mindig nem tudta megnyerni az (elvileg) legrangosabb klubtrófeát, de a vereség körülményei még nehezebben elviselhetővé teszik az esetet. A "vörösök" úgy kaptak ki a brazil Sao Paulótól, hogy sokkal többet támadtak, volt legalább egy szabályosnak tűnő, de meg nem adott góljuk és két kapufájuk. Ráadásul a kudarccal megszakadt a csapat tizenegy mérkőzésen át tartó veretlenségi, egyszersmind kapott gól nélküli sorozata. Kiemelhetjük továbbá a spanyol kapust, José Reinát, aki 1024 percen át védett hibátlanul, aztán éppen e roppant fontos meccsen nem volt rá képes – igaz, a nem mindennapi széria folytatásához ziccert kellett volna hárítania.