Újabb jeles szegedi szigorlat

Mintha csak Pérez Carlosnak akarnának "kedveskedni" a rendezők, negyedórával a bajnoki szuperrangadó kezdete előtt dobhártyarepesztő hangerővel bömböl az Újszegedi sportcsarnok hangszóróiból minden idők egyik legfergetegesebb latin slágere, a "La Cucaracha". Persze a Veszprém kubai születésű átlövőjére mostanság éppen, hogy nem illik a nóta kezdősora ("a svábbogár nem tud járni, mert hiányzik a hátsó lába"), hiszen kifejezetten a két, pontveszteség nélkül álló csapat csatájára jött rendbe a talpa és az ujja is – legalábbis egy nappal korábban még ezt mondta –, így már nem számít invalidusnak.

Sérültet csak egyvalaki jelentett, Ilyés Ferenc, a hazaiak válogatottja, de róla tudni lehetett, hogy csak a Ciudad Real elleni meccs előtt dobta el a mankóit.
A vendégeknél Pásztor István, Pérez, Bjarte Myrhol – csupa, csupa világsztár – csak a kispadon gubbaszt az első félidő nagy részében, azaz nyilvánvaló, hogy a vendégeknek vannak értékesebb tartalékaik, más kérdés, hogy a mérkőzés alakulása rácáfol a megállapításra.

Mert hogy a rangadó keménysége a vídiáéval vetekszik, talán még az egyik legférfiasabb sportágban megszokott szintet is felülmúlja. Egy-egy összecsapás után az ember önkéntelenül kétségbe vonja, talpra áll-e még a földre küldött kézilabdázó. Persze felállnak, leszámítva két veszprémit, az egyaránt a válogatott erősségének számító Iváncsik Gergőt és Putics Barnát. Előbbinek a bal bokája bánja, hogy rálépnek, Puticsnak a bal vállára nyomnak oda egyet.

Egy félidőn keresztül a két délszláv kapus, Nenad Puljezevics és Vlado Sola egymást múlja felül, utóbbinak még arra is jut ereje és humora, hogy rendre belemosolyogjon a hetest lövő ellenfél vagy valamelyik játékvezető képébe. A szünetig egyik csapat sem tud elhúzni.

Még akkor sem, ha kettős emberhátrányban kezdi a második harminc percet a házigazda. Játékosai emberfeletti akaraterővel valahogy átküzdik magukat a holtponton, s ami ezután következik, az már örömkézilabda. Ekkorra mindkét oldalon rég sutba dobták a taktikai fegyelmet, csak a virtus számít. Az első félidőt végig a kispadon töltő Pásztor most már bent van a pályán, de nem megszokott helyén, a bal szélen, hanem zavaró-védekezőfeladatot ellátva. Csak utóbb tudjuk meg, hogy csontrepedéssel játszik.

Pérez egyetlen percre sem kerül pályára, a legtöbb, amit tőle látunk, néhány karkörzés, s egy-egy pajkos kacsintás a mögötte több lépéssel tomboló két csinos szegedi szurkolóhölgynek… Pedig látszik rajta, olyan, mint a karámba zárt csikó, legszívesebben pillanatonként felugrana és berohanna a pályára.

Hogy van-e fordulópontja a mérkőzésnek, nehéz lenne megállapítani, de az tény, hogy 27–24-es hazai vezetésnél, amikor már csak három perc van hátra, Tombor Csaba, a veszprémiek jobbszélsője berepül Nenad Puljezevics kapuja elé, s a levegőben ütközik védőjével, majd elterül a földön. A vendégek felháborodottan követelik a hétméterest, a játékvezetők intenek, hogy tovább… Sola kapus a másik oldalon ismét mosolyog – ezúttal kínjában, mert ő már tudja, ezt a mérkőzést még döntetlenre sem tudják menteni.
Buday Dániel és Puljezevics lökdösődik még egyet, majd Szente Gábor, a hazaiak cserekapusa kirúgja Lazarov büntetőjét, s ezzel érdemben vége is a rangadónak. A 3500 néző legszívesebben a küzdőtérre hömpölyögne, ezt most még nem teheti meg, talán majd a bajnokság végén – de erről most még korai lenne beszélni…
Tudósított: Ch. Gáll András, Izsányi Szabolcs, Thékes István ---- A Veszprém kezdte jobban a találkozót, amelynek első öt percében csupán egy gól esett, amelyet az exszegedi Buday lőtt az első támadásból. A pontatlanságban az idegesség is közrejátszott, ebből Buday Dánielnek köszönhetően a Veszprém kászálódott ki előbb. Ám nem kellett sokáig várni a hazaiak szerb légiósaira: Nenad Puljezevics védéseivel, valamint Vladan Matics és Milorad Krivokapics góljaival egyenlítettek. A veszprémi Eklemovics Nikola, Kiril Lazarov, Vlado Sola trió sem maradhatott el mögöttük, így a Szegednek továbbra is futnia kellett az eredmény után. Herbert Gábor kiállítása miatt a fordulás után több mint másfél percig kettős emberhátrányban volt a Szeged, de ezt a Veszprém nem tudta kihasználni.

Ez volt a lélektani fordulópont, a hazaiak ugyanis 13–15 után zsinórban öt találatot szereztek, így a kétgólos hátrányból háromgólos előnyt kovácsoltak, és utána már nem is engedték ki kezükből a vezetést. Puljezevics védéseitől és a csapatot kiválóan összefogó Daniel Andjelkovics remekléseinek köszönhetően a Szeged teljesen megnyugodott, s már nem adott esélyt a címvédőnek. A Veszprém 26–24 után visszajöhetett volna, de a hosszú gólszünet után Vladan Matics büntetője eldöntötte a találkozót. Így a Szeged őrizte meg makulátlan mérlegét.

Mestermérleg
Kovács Péter, a Szeged edzője: - A második félidő elején öt nullás rohammal fordítottunk, és ez elbizonytalanította ellenfelünket. Lendületünk a mérkőzés végéig kitartott, s így meg tudtuk őrizni előnyünket. Örülök, hogy a csúcsrangadón aratott győzelemmel zártuk az idényt, s a jól végzett munka örömével várhatjuk az ünnepeket.
Zdravko Zovko, a Veszprém edzője: - Nem annyira a játék szépsége, mint inkább a keménység dominált, s mindkét fél részéről sok volt a hiba. Sajnálom, hogy mérkőzés közben elveszítettük Iváncsikot és Puticsot, s ez már sok volt, hiszen Pásztor csontrepedéssel játszott, Pérez pedig nem is léphetett pályára. Ettől függetlenül jobb volt a Szeged.

---- NB I, férfiak

CSÖMÖR KSK - TATABÁNYA-CARBONEX KC 31–34 (14–15)
Csömör, 400 néző. V: Brunovski, Sanda (szlovákok)
CSÖMÖR: Zsemberi – GIGLER 9 (3), Piroska, Szotyori 6, KENDE 4, Kiss I. 2, Szlaukó 4. Cs: Elek 4, Rácz 2, Kárpáti. Edző: Adorján Gábor
TATABÁNYA: Pulay – IVÁNCSIK T. 7 (2), Pavlovics 5, SZÖGI 8, ROSTA I. 3, Mohácsi 3, Halász 3. Cs: KOVÁCSOVICS (kapus), Losoncz, Doros 4, Kuzma 1, Kanyó Á. Edző: Füzesi Ferenc

Mestermérleg
Adorján Gábor: – Túl sok ziccert rontottunk el.
Füzesi Ferenc: – Kemény munkával szereztük meg a két pontot.

Az állás