Ahogy közeledtünk a vb hajrájához, egyre kapósabbak lettek a magyar lányok az aláírásvadászok és az újságírók körében. Az ok egyszerű, a csapat tagjai jól játszottak és nem utolsósorban roppant kedvesek a rajongóikkal, valamint a munkájukat végző riporterekkel egyaránt.
Tóth Tímeát és társait sokan vigasztalták az elôdöntô után
Tóth Tímeát és társait sokan vigasztalták az elôdöntô után
Az előbbieknek nincs könnyű dolguk, mert csak a nézőtérről a pályára behajolva vagy a csarnok környékén próbálhatnak autogramot kérni, hiszen a biztonsági előírásokat senki sem hághatja át (erre akkurátusan ügyelnek a katonás rendteremtésben első osztályú oroszok). A Románia elleni vereség után is sokan vigasztalták a lányokat, a busz felé tartó játékosok sok biztatást kaptak a szurkolóktól.
A legtöbb szakember elismeréssel beszélt a magyarokról, Mannfred Prause, az IHF technikai delegátusa, a hajdani kitűnő játékvezető azt mondta: "Ennek a fiatal, tehetséges együttesnek valóban a legjobbak között a helye, ráadásul határozott, de nem teátrális edzője is jó benyomást keltett."
Csillogás és nyomor
A Nyevszkij Proszpekt, a legforgalmasabb és legszebb pétervári sugárút karácsonyi pompában áll, akárcsak mellette a csodálatos Téli Palota, amely előtt a négy futballpályányi téren négy emelet magas fenyőt díszítettek fel a városlakók és a turisták nagy gyönyörűségére. Az idegennel mindig kedves, segítőkész és udvarias péterváriak javában készülődnek a náluk január 7-ére eső ortodox karácsonyra: ajándék után futkosnak, róják a gazdag választékú, csillogó üzleteket, elegánsan öltözve is tülekednek a metrón, akik pedig nagyon sietnek, azok veszekszenek egy-egy taxiért.
A külvárosi szürke, rideg lakótelepeken – az egyik ilyen kockaháztenger közepén áll a vb-csatározásoknak otthont adó Jégcsarnok – viszont elkeserítő és elgondolkodtató, szocreál életképeket látni. A hideg és az alkohol harcából szinte biztosan vesztesen kerülnek ki a metróbejárat mellett félig megfagyva fekvő szerencsétlen férfiak, akikhez csak csontig lesoványodott kutyáik hűségesek. A metrókocsikban sem okoz meglepetést a szesztől és mosdatlanságtól bűzlő, ott összeeső idős aszszony, akit az egyik megállóban aztán kegyetlenül, a gallérjánál fogva kipenderítenek az egyenruhások a peronra. A szerelvény pedig robog tovább a csillogó, fenyő- és süteményillatú belváros felé.