"Valamivel magasabb az adrenalinszintem a megszokottnál, de voltam én már ellenfél edzőjeként Körmenden, például a Pakssal, fel tudom dolgozni az ilyesfajta helyzeteket. Csak azt sajnálom, hogy a meccs előtt nem volt időm kilátogatni a temetőbe, édesapánk sírjához…" – mondta Fodor Péter, aki még csak a győzelem ízét ismeri, amióta felváltotta horvát elődjét az Albacomp kispadján.
"Nekem minden, az MTE kispadján eltöltött meccs ünnep, még mindig olyan, mint egy álom, hogy élvonalbeli edző lehetek" – replikázott Fodor Péter egykori tanítványa, a még csak 28 éves Sabáli Balázs.
Az újjávarázsolt körmendi aréna csaknem dugig megtelt a presztízsrangadóra, amely annak ellenére kiérdemli ezt az elnevezést, hogy egyik csapat sem tagja a közvetlen élmezőnynek. Két gyors vendégkosárral indult a találkozó, aztán nem túl látványos állóháború alakult ki – két negyed alatt együttvéve 77 pontra volt képes a két együttes. Különösen feltűnő volt, hogy a fehérváriak gólzsákja, a csapat legjobbja, Jermaine Spivey az első félidőben nyolc dobásából hetet elrontott, és csak a 19. percben talált először a hazaiak gyűrűjébe. A két mesterlövész, a körmendi oldalon Trummer Rudolf, a másikon Spivey elhibázta a tiszta triplalehetőségeket, persze így is akadt látványos megoldás, például amikor az egyik ifjú hazai titán, Vavra Péter gyönyörűen "lesapkázta" az ellenfél ugrógépét, Rod Flowerst. A hazai közönség természetesen most is igazolta félelmetes hírét; amikor lépéshibát fújt Valovics István játékvezető Vavra Péternek, kis híján lincshangulat alakult ki a nézőtéren. Ha a második negyed utolsó másodpercében Kutasi Gergely nem dob gyönyörű triplát, akkor szinte reménytelen hátránnyal vonulhatott volna az öltözőbe a Körmend.
A nagyszünet után mindkét csapat megtalálta góllövőformáját. A hazai fiatalok egymást múlták felül, Kutasi Gergely mellé Ferencz Csaba és Vavra Péter is felzárkózott, a megtáltosodó Tezale Archie pedig ontotta a kosarakat: 48–57-es állásról öt perc alatt 67–60-ra fordított a Körmend, azaz 19–3-as szakaszt produkált, e roham végére Ferencz Csaba két triplája tette oda a felkiáltójelet.
Persze, Zoran Nisavicsnak sem kellett több, ő is a világ végéről dobott kosarat, a találkozó talán legszebb, leghihetetlenebb, de mindenképpen legfontosabb kosara azonban Góbi Henrik nevéhez fűződik. A 34 éves center 29.4 másodperccel a lefújás előtt olyan horgot küldött a gyűrűbe – s alakította ezzel 86–88-ra az állást –, hogy mindenki csak ámult a nézőtéren. Ezzel meg is roppant a hazai gárda, s bár még itt is, ott is estek pontok, a kiélezett végjátékban az Albacomp nemcsak minimális előnyét őrizte meg, hanem veretlenségét is a Fodor-érában.
Sabáli Balázs, a Körmend edzőjeSokat segítettünk az Albacompon azzal, hogy a büntetőink többségét kihagytuk – immár nem először ebben a bajnokságban. Sajnos, az első félidőben nem védekeztünk eléggé agresszíven.
Fodor Péter, az Albacomp edzőjeCsuromvíz a zakóm, ez is mutatja, mennyire izgultam. Rászolgáltunk a győzelemre, köszönöm ezt a szép győzelmet a fiúknak és szurkolóinknak egyaránt.