Pedig mindent bedobott…
Amíg Paul Lambert menedzser még keresi a magáét, Vincze Gábornak már két mecénása is akad. A Taylor Bratz nevű cég a hazai mérkőzéseken támogatja, míg a McKechnies az idegenbeli fellépéseit finanszírozza. Félreértés ne essék: az így befolyó fontos fontok nem a játékos, hanem szponzoráció gyanánt a klub kasszáját gyarapítják&
– Az elmúlt évadban még nem volt szponzorom, de az idén már "megvettek" – újságolta skóciai otthonából a Livingston középpályása.– A tabellát elnézve úgy fest, a most zajló bajnokságban sem az érmekért csatáznak majd… Tényleg ilyen rossz a helyzet?
– Az elnökünk azzal vágott bele a nagy nyári keretátalakításba, hogy a hatodik-hetedik helyre esélyes gárdát akar, ehhez képest tizenkettediként, azaz sereghajtóként szerénykedünk.
– Ugye elég, ha utolsóból előlépnek utolsó előttivé, máris meghosszabbítják élvonalbeli tagságukat?
– Nehéz harc vár ránk, de szerintem nem reménytelen a helyzetünk. Mint említettem, nagy változások történtek, az előző bajnokságot befejező huszonhatos állományból öten maradtunk itt, miközben az új edzőn kívül huszonegy futballista is érkezett; a nyáron hazamentem, aztán, hiába hívják ugyanúgy Livingstonnak, egy ismeretlen csapatba tértem vissza…
– A Hearts otthonában ugyebár kettő egyre kaptak ki. Pedig nagy dobás lett volna a kettő kettő…
– Látom, olvasta a meccstudósítást. A bal oldalon az öt és felessel egy magasságban jutottunk bedobáshoz, amit én végeztem el. A kapu elé repítettem a labdát, amely átszállt a játékosok egy csoportja felett, pattant egyet, és mivel valószínűleg meg is csúszott a vizes talajon, a kissé bizonytalan kapus feje felett hullott a hálóba. Bár tisztában voltam vele, hogy taccsból nincs gól, egy próbát megér alapon ünnepelni kezdtem, ám a bírót ez nem hatotta meg. A Hearts szurkolóit sem: mivel közel ültek hozzám, rögvest veszekedni kezdtünk, hogy akkor ez most érvényes gól volt vagy nem. Kár, hogy a végén ők kerültek ki győztesen vitából…
– Az elnökünk azzal vágott bele a nagy nyári keretátalakításba, hogy a hatodik-hetedik helyre esélyes gárdát akar, ehhez képest tizenkettediként, azaz sereghajtóként szerénykedünk.
– Ugye elég, ha utolsóból előlépnek utolsó előttivé, máris meghosszabbítják élvonalbeli tagságukat?
– Nehéz harc vár ránk, de szerintem nem reménytelen a helyzetünk. Mint említettem, nagy változások történtek, az előző bajnokságot befejező huszonhatos állományból öten maradtunk itt, miközben az új edzőn kívül huszonegy futballista is érkezett; a nyáron hazamentem, aztán, hiába hívják ugyanúgy Livingstonnak, egy ismeretlen csapatba tértem vissza…
– A Hearts otthonában ugyebár kettő egyre kaptak ki. Pedig nagy dobás lett volna a kettő kettő…
– Látom, olvasta a meccstudósítást. A bal oldalon az öt és felessel egy magasságban jutottunk bedobáshoz, amit én végeztem el. A kapu elé repítettem a labdát, amely átszállt a játékosok egy csoportja felett, pattant egyet, és mivel valószínűleg meg is csúszott a vizes talajon, a kissé bizonytalan kapus feje felett hullott a hálóba. Bár tisztában voltam vele, hogy taccsból nincs gól, egy próbát megér alapon ünnepelni kezdtem, ám a bírót ez nem hatotta meg. A Hearts szurkolóit sem: mivel közel ültek hozzám, rögvest veszekedni kezdtünk, hogy akkor ez most érvényes gól volt vagy nem. Kár, hogy a végén ők kerültek ki győztesen vitából…
Legfrissebb hírek
