Másnak előny, nekik hátrány

"El Chino" – a kínai. Kedveskedve így hívják második, választott hazájában, Spanyolországban, pedig nem is kínai származású, csak a rokon nép szülötte: kirgiz. Talant Dusebajev azonban sohasem habozik a villámgyors válasszal, amikor arról kérdezik, mi volt ő 25 éves koráig: "Szovjet voltam. Mindent a Szovjetuniónak köszönhettem, s miután szétesett a hazám, 1992-ben nekivágtam Európának."

Nekivágott, s kedden – tucatnyi évvel később – Szegedre érkezik a minden idők második legjobb kézilabdázójának megválasztott zseni. Immár a földkerekség leggazdagabb, s e pillanatban legjobb formának örvendő klubcsapata, a BM Ciudad Real élén, vezetőedzőként.
A klubnál, a Don Quijote Arenában – elvégre Ciudad Real a történelmi La Mancha tartomány fővárosa – nem sok sikert jósol a titkárnő: "Most éppen videóznak, a Szeged Barcelona elleni Bajnokok Ligája-mérkőzését elemzik, meg aztán betegeskedik Dusebajev felesége, Olga. De azért este nyolc óra után tessék nyugodtan megpróbálni, hátha sikerül elérnie."

És mit tesz Isten, fél kilenc tájban már a második csörgésre beleszól a telefonba a kirgiz-szovjet-spanyol világpolgár. Olyan ékes, irodalmi spanyolsággal, mintha maga Don Miguel de Cervantes Saavedra, a Don Quijote de La Mancha, a búsképű lovag alakját kereken 400 esztendeje megálmodó költő, a spanyol nyelv, a "castellano" halhatatlan megújítója kelt volna életre.

– Bocsásson meg, hogy zavarom, remélem, nem súlyos beteg a kedves felesége…
– Dehogy zavar, csak egy kis influenza, a hagyományos fajtából – mondta Talant Dusebajev.

– Komolyan tarthatnak a Szegedtől, ha még videoelemzéssel is készültek a keddi összecsapásra.
– Nem tartunk a Szegedtől, de komolyan vesszük. Szinte valamennyi játékosukat jól ismerem, tisztelem őket. S amelyik csapatnak Kovács Péter az edzője, azt mindig komolyan kell venni.

– Pedig mindenki azt mondja, hogy a Ciudad Real Európa – s ekként a világ – legerősebb csapata. Hiszen most nyerték meg az európai Szuperkupát, ráadásul könynyedén.
– Ne is folytassa, kérem! Európa legjobb csapata a Barcelona, mivel a Bajnokok Ligája címvédője. Spanyolország legjobbja pedig a bajnoki aranyérmes Portland San Antonio Pamplona. Az más kérdés, hogy mi ebben az idényben mindkét címet szeretnénk elhódítani.

– Mennyivel könnyebb lenne, ha még ön is játszana… Nem sajnálja, hogy kimaradt az életéből az idén Tunéziában a spanyol válogatott által elnyert világbajnoki aranyérem?
– Cseppet sem sajnálom. Egyrészt a Szovjetunióval már nyertem egyet tizenöt éve Prágában, másrészt én úgy gondolkodom, hogy egy új olimpiai ciklusnak olyan válogatottal kell nekivágni, amelynek tagjai biztosan kihúzzák a négyéves periódus végéig, jelen esetben 2008-ig. Én pedig Peking idején már negyvenéves leszek… Pedig most már elárulhatom, hogy Juan Carlos Pastor, a válogatott szakvezetője szinte térden állva könyörgött, mégsem tudott rávenni, hogy vállaljam a játékot. Nekem már az edzősködést jelenti a kézilabda.

– Minden alkalmat megragad, hogy hangsúlyozza eltéphetetlen kötődését az egykori Szovjetunióhoz. Mi ennek az oka?
– A Szovjetunió, a szovjet kiválasztási szisztéma formált belőlem kézilabdázót. Ha nincs a szovjet rendszer, akkor most nem vagyok az, aki. Tudniillik kissrácként a futball, a kosárlabda, a hoki és az ökölvívás vonzott. Kifejezetten utáltam a kézilabdát. Aztán elvittek Moszkvába a CSZKA-hoz, s ott kiderült, van tehetségem ehhez a sporthoz. Egyébként sorsszerű, hogy a spanyol válogatottban – amelyben száznegyvenháromszor szerepeltem – és a Ciudad Real kispadján is Oroszország, illetve az egyik orosz csapat ellen mutatkoztam be.

– Hogyan lett mégis kézilabdázó?
– Tizenkét évesen beállítottak a frunzei kölyökcsapatba, mert egygyel kevesebben voltak. Eleinte szélső voltam, végül tizenöt évesen irányítóba rakott az edzőm, s ott megragadtam. Tizennyolc évesen, 1986-ban besoroztak a Vörös Hadseregbe, beszippantott a CSZKA, s beindult a karrierem.

– Már tíz éve spanyol állampolgár. Mit gondol, mi a spanyol kézilabda titka, miért az ibériai klubok az európai kupák kiemelkedő csapatai?
– Mert a legnagyobb sztárok itt játszanak. Spanyolok – David Barrufet, Javier Hombrados, Iker Romero, Mateo Garralda, Urios Fonseca – és külföldiek – Nagy László, Petar Metlicic, Mirza Dzomba, Sterbik Árpád – egyaránt. Persze ez pénzkérdés is.

– Tehát minden a pénz körül forog?
– Azért nem teljesen. Négy éve például, amikor már harminchárom éves voltam, Katarból kaptam hatszázezer dolláros ajánlatot. Egyetlen idényben kerestem volna ennyit. Ám visszautasítottam, s jöttem Ciudad Realba. A sivatagban ugyanis eltemettem volna magam.

– Vállalkozna jóslásra a szegedi összecsapás előtt a továbbjutást illetően?
– Nem. Százhúsz perc kőkemény küzdelem vár mindkét csapatra, s különösen kellemetlen, hogy idegenben kezdünk.

– Érdekes. Mindenki fordítva gondolja…
– Meglehet, csakhogy én már játékoskoromban is azt szerettem, ha a kieséses rendszerű párviadalokat otthon kezdjük. Edzőként sem változott a véleményem.

TALANT DUSEBAJEV
Született: 1968. június 2., Frunze (ma: Biskek)
Nemzetisége: kirgiz
Állampolgársága: spanyol (1995. március 7. óta)
Magassága/testsúlya: 183 cm/85 kg
Klubjai: CSZKA Moszkva (1987–1993), Teka Santander (1993–1997), TuS Nettelstedt (1997–1998), GW Minden (1998–2001), BM Ciudad Real (2001–2005)
Válogatottsága: 100x szovjet (illetve Független Államok Közössége), 143x spanyol
Legjobb eredményei, játékosként: olimpiai 1. (1992, FÁK), 2x olimpiai 3. (1996, 2000, Spanyolország), vb-1. (1993, Oroszország), 2x Eb-2. (1996, 1998, Spanyolország), Eb-3. (2000, Spanyolország), junior-vb-1. (1989, Szovjetunió), 2x BEK-1. (1988, CSZKA Moszkva, 1994, Teka Santander), 2x KEK-1. (2002, 2003, Ciudad Real), EHF-kupa-1. (1993, Teka Santander), szovjet bajnok (1990, CSZKA), 2x spanyol bajnok (1993, 1994, Teka Santander), 2x a világ legjobb kézilabdázója az IHF szavazásán (1994, 1996)
Legjobb eredménye, edzőként: Szuperkupa-győztes (2005, Ciudad Real) ---- K ---- A