Egyhamar nem lesz aranylabdás játékosunk

Bene Ferenc, az Újpest 76-szoros válogatott csatára:
– Ahhoz, hogy magyar játékos aranylabdás legyen, vagy szavazatot kapjon, sokkal jobban kellene szerepelnie a válogatottnak és a kluboknak egyaránt. Ronaldinho győzelme borítékolható volt, hiszen már évek óta ott van a legjobbak között. Az is sokat javítana a magyar futballisták esélyein, ha valamelyik meghatározó európai klubban szerepelnének, de erre jelenleg nincs esély, így a kitüntető cím elhódítására sem.

Détári Lajos 61-szeres magyar és 4-szeres világválogatott labdarúgó:
– Negyvenéves vagyok, és ha minden jól megy, még hátravan az életemből mintegy három évtized, de… esélyt sem látok arra, hogy még az én életemben magyar futballista aranylabdás lehessen, vagy egyáltalán szavazatot kapjon. Már annak is örülnék, ha valaki világbajnokságon rúgna egy gólt, hogy ne én legyek az utolsó, akinek ez sikerült még ezerkilencszáznyolcvanhatban Mexikóban – Kanada ellen…

Fekete László, az Újpest 21-szeres válogatott támadója, az 1979-es év ezüstcipőse:
– Jövendőmondó még nem vagyok… Szerintem nincs sok esélyük a magyar játékosoknak, mert az utánpótlás-nevelés gyenge lábakon áll, erről csak verselünk, nem cselekszünk igazán. Ki kellene menni Hollandiába, Franciaországba, Angliába, megnézni, hogyan foglalkoznak a fiatalokkal. A szakemberek kijárnak ugyan külföldre, de ott csak jól érzik magukat. Sajnos mi a mennyiségre megyünk rá a minőség helyett, ez pedig nem célravezető."

Nyilasi Tibor, a Ferencváros korábbi 70-szeres válogatott játékosa, az 1981-es esztendő ezüstcipőse:
– A válaszom: nem. Mégpedig azért nem, mert a világ immár túlságosan elszaladt mellettünk. Amit Nyugaton játszanak és ismernek futballként, az teljesen más, mint ami itthon zajlik ugyanezen a néven. Rendet kell tenni, tovább kell dolgozni, fejleszteni az utánpótlásképzést, és ha lesznek apróbb sikerek, akkor talán elképzelhető, hogy tíz-tizenöt év múlva felülbírálom a mostani álláspontomat.