A veretlenség megőrzése a tét

– Mennyire viselte meg az együttest az idénybeli első vereség?
– Szó sincs katasztrófahangulatról, hiszen Sopronban jó mérkőzésen veszítettünk, igaz, sok apró hibánk volt, és a szerencse sem állt melletünk – mondta Iványi Dalma, a csütörtökön a spanyol bajnokság címvédőjét és listavezetőjét, a Ros Casares Valenciát fogadó MiZo-Pécs csapatkapitánya. – Ez tehát olyan vereség, amelyet könnyen meg lehet emészteni, a hibák kijavítása után pedig a következő feladatra kell összpontosítanunk.

– Fizikailag milyen állapotban van a csapat a nagy csata után és az újabb kemény erőpróba előtt?
– Nem kimondottan az említett vasárnapi meccsen fáradtunk el, inkább az érződik, hogy a vége felé járunk az esztendőnek. Tény és való, én is érzek bizonyos fokú tompaságot a társaságon. Két igazán fontos mérkőzésünk van még hátra ebben a naptári évben, a csütörtöki, Valencia elleni és a Namurral vívandó csata. Remélem, mindkettőt megnyerjük, de utána ráfér a pihenő a társaságra. Annak ellenére, hogy szerencsére mostanság viszonylag sok játékost bevethet edzőnk, Rátgéber László.

– Szép emlék lehet önöknek az október végi edzőbuktató valenciai győzelem, a tizenhárom pontos különbség meglepően könnyű sikert sejtet. Most van esély fölényes meccsnyerésre?
– Bármi megtörténhet. Rátgéber László külön is felhívta a figyelmünket arra, hogy ellenfelünk jó csapat, remek játékosai vannak. Képesek látványosan, de nagyon rosszul is játszani – az a kérdés, most melyik arcukat mutatják meg a valenciaiak. Ezúttal nincs rajtuk különösebb teher, nem ők a favoritok, márpedig ilyenkor felszabadultabban lehet kosárlabdázni. Ezzel együtt úgy érzem, ha a szokásos kemény, agresszív védekezésünket produkáljuk, megőrizhetjük európai veretlenségünket.

– Mi kell ahhoz, hogy így történjen?
– Koncentrált teljesítmény, tudatos, pontos kosárlabda. A valenciaiakat ismerjük, felkészülhettünk a várható taktikájukból.

– Spanyolországban tizenhat pontjával és hét lepattanójával Vickie Johnson volt a MiZo-Pécs vezéregyénisége. Most tudja-e vállalni a játékot a combsérüléssel bajlódó amerikai idegenlégiós?
– Úgy néz ki, hogy pályán lesz. Hála Istennek ő is olyan sportember, aki a csapat érdekeit minden más elé helyezi. Noha a napokban még kezeléseket kapott, szerintem játszik majd. Amúgy megmutatta már Mondeville-ben is, hogy ha fáj, akkor is odateszi magát. Egy percig sem panaszkodott, csak mi, akik ismerjük, láttuk az arckifejezésén meg egy-két mozdulatán, hogy nincs rendben.

– Ha sikerül győznie, hat mérkőzésből hat győzelemmel áll majd a MiZo, azaz minden esélye meglesz arra, hogy a nyolcaddöntő és a negyeddöntő legfontosabb csatáit hazai pályán vívja meg. Mire vihetik ebben az idényben az Euroligában immár háromszoros Final Four-szereplőként?
– Nehéz megmondani, de mindenképpen az a cél, hogy bejussunk a négyes döntőbe. A neheze még előttünk van, hiszen jön a januári átigazolási időszak, amikor sok pihent amerikai sztárjátékos átköltözik majd Európába, és máris megváltozhatnak az erőviszonyok. Úgyhogy én azt mondom, koncentráljunk mindig csak a következő mérkőzésre, és ha lépésről lépésre előbbre jutunk, akkor elérjük a célt.

Az állásA további műsor
USO Mondeville Basket (francia)–USK Praha (cseh)
Dexia Namur (belga)–VBM-SGAU Szamara (orosz)