Menni vagy maradni?

– Úgy hallottam, prüszköl a hidegtől.
– A havat még kevésbé szeretem – válaszolta Bojan Brnovics.

– Tudja, hogy az Üllői úti pálya a hét közben kifehéredett?
– Ha havas pályán kell futballoznunk, azon játszunk. Mit tehetnék?

– Ha a stadionjaink, a pályáink állapota jobb, komfortfokozata magasabb lenne…
– Az nem lenne baj.

– A jelek szerint alig három hónap alatt alapos ismeretekre tett szert a magyar futball infrastruktúrájával kapcsolatban. A soros riválisból is ilyen felkészült?
– Azt hiszem, amit tudnom érdemes, azt tudom. Ronald Habi, Sandro Tomic, de annak idején Igor Bogdanovics is megemlítette, mekkora presztízse van az FTC elleni öszszecsapásoknak. Ha kevesebben is vannak a lelátókon, mint korábban, ez még mindig igazi derbi. Ilyenkor a játékos vállán még nagyobb a felelősség, a drukkerek elvárása ugyanis megnő. Sok szurkoló állított meg a Sopronnal vívott bajnokink óta, azt kérve: törjünk borsot a fővárosiak orra alá. Véleményem szerint a DVSC érettebb csapat a Fradinál, s ha az utóbbi fordulókban mutatott teljesítményünket nyújtjuk, azaz higgadtan tesszük a dolgunkat, meglesz a három pont, függetlenül attól, milyen atmoszféra övezi a mérkőzést.

– Hétről nyolcra jut?
– Remélem, de a győzelem fontosabb az egyéni sikernél. Betalálhatok az FTC kapujába, de mit érek vele, ha nem a mi kezünk lendül majd a magasba a lefújást követően?

– A stadionjainkról – érthetően – nincs jó véleménnyel, a Lokiról vagy Debrecenről bizonyára másként gondolkodik.
– Nehéz elmondani, mit jelent egy játékosnak, ha a csapatában többen is beszélik az anyanyelvét, azaz nincs magára hagyatva. Hálás vagyok a sorsnak, hogy a DVSC-ben – amikor idejöttem – öt szerbül beszélő futballista szerepelt, akik ráadásul nagyon jó emberek. Őszintén a barátaimnak nevezhetem őket, ahogy immár valamennyi csapattársamat is. Elfogadtak olyannak, amilyen vagyok – amiként a szurkolók is. Ennél nagyobb elismerés számomra nem létezik.

– A Partizan Beograd kölcsönjátékosaként futballozik a Hajdúságban, csakhogy az idillnek könnyen vége szakadhat.
– Tény, a szerződésem szerint csupán az őszi idény végéig vagyok a Loki játékosa.

– Mi lesz azután?
– Egyelőre fogalmam sincs. Egy hét múlva okosabb leszek. Ha a Partizan visszahív, mert szüksége van rám, boldogan megyek. Más szerb klubok is érdeklődtek irántam, de most úgy gondolom, otthon a Partizan, vagy a Partizan… Másfél évig még a belgrádiakhoz köt a szerződésem, azaz a döntés nem az én kezemben van. Mindamellett örömmel maradnék Debrecenben is, s úgy tudom, Szima Gábor elnök úr és az edzőnk, Supka Attila egyaránt ezt szeretné. Ez esetben én is bebizonyíthatnám, hogy több van bennem annál, mint amennyit a statisztika mutat. Az ősszel sokszor hátráltatott kisebb-nagyobb sérülés, keveset edzettem, viszont játszottam, mert játszani kellett. Mostanra utolértem magam fizikálisan, ami az én esetemben döntő fontosságú. Mindig azzal az elhatározással lépek pályára, hogy többet akarok nyújtani, mint az előző meccsen. Legutóbb gólt rúgtam és gólpasszt adtam, igazából mégis csak a győzelem miatt voltam elégedett.