Itt az új hullám csatája

Mostanság öröm nézni mind a kék-fehérbe, mind a lila-fehérbe öltözött ifjú labdarúgók produkcióját. Mindkét csapattal kapcsolatban bátran használhatjuk az "új hullám" kifejezést, mert az MTK-nál és az Újpestnél is egyértelmű a cél: fiatalítani, fiatalítani és fiatalítani. Ebbe persze a kényszer is belejátszott, amit nevezzünk nyugodtan pénztelenségnek vagy spórolásnak, ám aligha bánják a Hungária körúton vagy a Megyeri úton, hogy elengedtek több hazai "sztárocskát", s helyettük sok ifjú embernek adtak lehetőséget: a tinédzsereket máris rajongva szereti az MTK, illetőleg az Újpest szurkolótábora. A szombati összecsapás előtt két olyan fiatalembert szólaltattunk meg, akik egyébként nagyon jó barátok, nem titkoltan együtt járnak moziba (no persze két hölggyel kiegészítve…), ám ami a legfontosabb: a közelmúltban együtt harcoltak az U21-es válogatottban.

E helyütt Czvitkovics Péter, az MTK, és Sándor György, az Újpest ifjú karmestere beszél most saját csapatáról s az ellenfélről. Ha még nem is töltik be azt a szerepet, amit egykoron az MTK-nál Kovács Béla vagy Borsó János, később a "király" Illés Béla, illetve a másik oldalon még korábban a zseniális Göröcs János vagy a közelmúltban Véber György, csapatuk meghatározó játékosaivá váltak.

A 22 éves Czvitkovics Péter éppen havat lapátolt az MTK-játékosokkal; Tisztították a játékteret, hogy szombatra a körülményekhez képest kifogástalan talaj várja a főszereplőket.

– Remek erőnléti edzés a hólapátolás, meg aztán olyan közös program, amely még inkább összekovácsolhatja a gárdát. Bár az MTK-nál – a jelek szerint – már most is tökéletes a csapategység.
– Azt hiszem, ez a sikereink egyik titka – értett egyet a megállapítással Czvitkovics Péter. – Valóban remek baráti társaságot alkotunk, immár a második szezonban játszunk együtt csaknem azonos felállásban, és némi túlzással szólva ismerjük még egymás gondolatait is. Ezért sikerülnek meccsről meccsre a rövid passzos akcióink, tudjuk, hova indul, hova mozdul a másik, tulajdonképpen fel sem kell nézni.

– Azért említsük meg Garami József nevét is…
– Igen, hát persze! Azt hiszem, Józsi bácsival illett volna kezdenem, rengeteget tanulunk tőle, olyan meglátásai vannak, amelyek minden meccsen nagy segítségünkre lehetnek. Nem beszélünk a bajnoki címről, a mester sem hozza szóba, úgy vagyunk vele, játszunk egy jót, aztán lehetőleg nyerjük meg a meccset.

– No, akkor nézzük a lényeget: mi a véleménye az Újpestről, valamint a lilák egyik ifjú ászáról, Sándor Györgyről?
– Szerintem az Újpest a Debrecennel együtt a legnagyobb riválisunk. Ide sorolhatnám a Fehérvárt is, de hozzám közelebb áll a Loki, no meg az újpestiek támadófutballja. Ami Sándor Györgyöt illeti, jó barátok vagyunk, rendszeresen szervezünk közös programokat, de annak nem örülök, hogy ellenem játszik, hiszen remekül lő, kemény, harcos fiú. De bármennyire is jó az Újpest, szombaton mi győzünk majd egy góllal, elvégre már az idejét sem tudom megmondani, mikor kaptunk ki legutóbb idehaza. ---- S ---- A