A klubfutball nem hozza lázba

– Hónapokkal ezelőtt állt utoljára tétmérkőzésen a kapuban. Elképzelhetőnek tartja, hogy a Lilleström ellen ön védjen?
– Megmondom őszintén, egyelőre fogalmam sincs, ki kezd a kapuban – vágta rá a magyar válogatott keretébe rendszeresen meghívott Rabóczki Balázs. – Az edzőnk, Hans Backe csupán közvetlenül a mérkőzések előtt szokta kihirdetni a kezdőcsapatot, de nem lennék meglepve, ha ezúttal én védenék.

– Magyarországon túl sokat nem tudunk a Királyi Ligáról. Mesélne erről a tornáról?
– Ne várja, hogy túl sok jót mondjak. A játékosok nincsenek elragadtatva az ötlettől, hogy a téli szünetben is meccseket kell játszaniuk. Képzelje csak maga elé: javarészt fagyott pályák, röpködő mínuszok és érdektelenség…

– Az ember azt hinné, hogy északon fűthető pályákon és fedett stadionokban futballoznak ilyenkor is…
– Hát nem egészen. A hazai meccseinket kiváló minőségű, fűtött talajú pályán játszhatjuk, de idegenben… Csütörtökön a Lilleström ellen például nagyjából mínusz öt Celsius-fok és tökéletesen fagyott pálya vár ránk. Arról nem beszélve, hogy a mérkőzések este fél kilenckor kezdődnek, amikor a szurkolók sem szívesen dideregnek a lelátókon.

– Lelkileg egyébként milyen állapotban van? Beletörődött abba, hogy csináljon bármit, akkor is csupán cserekapus a dán csapatnál?
– Lehet, hogy meglepő, amit most mondok, de egyszerűen nem érdekel már ez az egész. Ha a Lilleström ellen nekem kell a kapuba állnom, akkor azt csupán a saját örömömre teszem. A klubfutball egyszerűen nem hoz már lázba, belefáradtam abba, ami Koppenhágában zajlik. A vezetők tisztában vannak azzal, hogy nem szeretnék maradni, ha lehetne, már holnap összecsomagolnék, mégsem engednek el. Nem tudok azonosulni egy olyan klubbal, amelyben minden indok nélkül a partvonalon kívülre tettek.

– Nagyon elkeseredett… Mégis muszáj emlékeztetnem, hogy a szerződése 2007-ig a koppenhágaiakhoz köti.
– Elég nagy baj ez nekem. A klubnak nagyon kényelmes, hogy itt vagyok, hogy jó kapus vagyok, és ha esetleg bármi történik, engem bármikor bevethetnek. Azonban mostanra nekem már elegem lett ebből a bohóckodásból. Pechemre a klub dúskál az anyagiakban, nem pénzkérdés, hogy itt vagyok-e vagy sem. A télen mindenesetre újra megpróbálom kiharcolni, hogy engedjenek el, ha pedig nem, akkor…

– Akkor?
– A legrosszabb esetben még másfél évig itt maradok. Falba rúgni, vagy kiugrani a tizedikről ugyanis nem lenne értelme. Meg kell találni mindenben a pozitívumokat, még ha sokszor nem is könnyű.

– Érdeklődők azért, gondolom, akadnak…
– Így van. Skandináviában a történtek ellenére is jól cseng a nevem, de a kispadról nem sok csapat szerződtet játékosokat. Rokonom, ugye, nincs egyetlen Premiershipben szereplő együttes vezetői között sem, így marad az, hogy ismét felépítsem a karrieremet. Szeretnék újra rendszeresen védeni, aztán talán még Anglia is szóba jöhet… ---- A ---- A