Maradna a kapitányi hídon

– Az év végén lejár a szerződése a szövetséggel. Feltételezem, emiatt nem kell aggódnia.
– Csötönyi elnök, ha nem is hivatalosan, de, hogy úgy mondjam, informális úton már közölte velem: a folytatásban is számít rám. Úgyhogy nem aggódom – mondja mosolyogva Balzsay.

– Nincs is miért. A világbajnokság előtt sem volt önben félsz? Mégiscsak rendkívül fiatal, tapasztalatlan csapatot vitt ki Mienjangba.
– Én halálosan komolyan gondoltam, hogy egy érem és egy pontszerző hely simán benne van a fiúkban.

– És a sorsolás után?
– Kicsit akkor ijedtem meg, amikor végigsilabizáltam a tizenegy súlycsoportot, és láttam, hogy a legjobb nyolcig még úgy-ahogy, utána viszont akkora nagyágyúk jönnek, hogy minden tudásunkra vagy még annál is többre lesz szükség.

– Bejött, hiszen Bedák Pál a nagy Kazakovot intézte el iskolabunyóval az éremért.
– Rá külön készültünk, a meccs előtti iskolánál én magam voltam Kazakov, balkezes lettem, ott szaladgáltam Pimpa elől, de már a tatai edzőpartnerekkel is az oroszt modelleztük.

– Kár, hogy a kínaira nem lehetett így felkészülni.
– Őt nem ismertük ennyire, de nem is ezen múlt. Pimpa nem hülye, amikor kiértünk Mienjangba, és látta, hogy a csapból is Cou Si-ming folyik, lépten-nyomon azt hallja, hogy negyvennyolc kilóban nyerik majd a hazaiak az aranyukat, belé is beköltözött a görcs. És persze a pontozók sem azt szerették volna, ha mi nyerünk. de az ezüst is csodálatos teljesítmény.

– A jövőben még csodálatosabb is lehet, már ha a kisebbik Bedák tudja hozni a negyvennyolc kilót.
– Most végig súlyban volt, sokszor húsz dekával is, ami azért túlzás. Persze szinte semmit sem evett, más kérdés, hogy ez nem esett nehezére, mert amikor láttam, hogy a piacon kutyát nyúznak, én sem tömtem magamba a vacsorát.

– Van olyan egyáltalán, aki csalódást okozott?
– A legkomolyabban mondom, hogy nincs, senki sem betlizett. Hiszen ha a másik, előzetesen a legtöbbre taksált bunyósunkat, Káté Gyuszit veszem, rá sem tudok haragudni. Neki ideje sem volt ráhangolódni a vébére, máris kiesett. Akklimatizáció sehol, rögtön az első nap bokszolnia kellett, ezt is az utolsó pillanatban tudta meg, a bemelegítését egy be nem jelentett szünettel tönkretették, no és még kínai is állt a másik ringsarokban, a helyzetet nem tudta megoldani. Sajnálom, ha az a meccs megvan, még sokáig vihette volna.

– Szerencsére megtették mások.
– Dudás Tibit kell első helyen említenem, aki nem csupán istenáldotta tehetség, de kiderült, hogy hatalmas szíve is van. Vesztett helyzetből ezen a vébén nagyon kevesen tudtak fordítani, neki sikerült. Nagyon összejöttem vele, okos fiú, minden edzőnek öröm az ilyennel dolgozni. De hasonlókat mondhatok Szili Pistára vagy az önmaga valós tudásának kétszáz százalékát nyújtó Darmosra is. Sokra hivatott, fogékony társaság dolgozik a kezem alatt. Friss, harapós, éhes gyerekek, akik a klubokban kiváló alapokat kapnak, Tatán pedig szinte lesik a kívánságainkat, nem tudtam olyat kérni, hogy ne teljesítsék.

– Nana, az edzőtábort mégsem áshatták fel.
– Azt nem, de az Öreg-tó mellett amolyan közhasznú munkát végeztünk, fagyhatár alá mentünk, így ástunk ki egy kétszáz méteres árkot. Pimpát kicsit sajnáltam is, neki rendre olyan szakasz jutott, hogy csákány kellett hozzá, Darmos meg mosolyogva, lapáttal dobálta ki a földet.

– Ez az ásás honnan jött? Papp László még a favágásra esküdött.
– A fiammal kezdtem el, mert az ásómozdulat azokat az izmokat mozgatja meg, mint az ütés. Természetes, hogy a válogatottnál is kipróbáltam. Élvezik…

– Képzelem. Pedig nem tűnik keménykezűnek, inkább olyan, mint egy mosolygós körzeti orvos.
– Erre mit mondjak? A fiamat, Kareszt tudnám idézni, aki az Universum vezetőedzőjéről, Fritz Sdunekről szokta azt mondani, hogy először megszeretteti magát a tanítványaival, aztán meggyilkolja őket. Én sem hagyom őket ellustulni.

– Visszakapta a nekik adott energiát és szeretetet?
– Maximálisan! Alig várom, hogy januárban újra találkozzunk. ---- K ---- E