Gera Zoltán: Már hiányoznak a kötények

– Pécs–Fradi nulla nulla. Ez önnek jó?
– Nekem? – kérdezett vissza Gera Zoltán.

– Mindkét klubban játszott, és ugyebár mindkét "csapata" pontot szerzett…
– A találkozó előtt mondtam Lipcsei Péternek, a Fradi csapatkapitányának: győzelemmel ne kalkuláljanak az oroszlánbarlangban… Szóval igaza van, a döntetlen nekem tulajdonképpen megfelel. De komolyra fordítva, a mostani Pécsben már kevés olyan játékos van, akivel annak idején még együtt szerepeltem, bár ha belegondolok, ez a mostani Fradira is igaz…

– Volt csapatánál éppenséggel korábbi edzője lett a főnök.
– Szurkolok Gellei Imrének, remélem, sikereket ér el az Üllői úton. Jó kapcsolatban dolgoztunk együtt az utánpótlás-válogatottban, majd a felnőtteknél.

– No ennyi "bemelegítés" után a lényeg: hogy van?
– Köszönöm, jól, ahhoz képest, hogy egy hete operáltak, mindenképpen. Most is éppen az edzésről jövök, bicikliztem, gyógytornáztam, hétfőn kocogtam, szóval megvan a pontos menetrendje a rehabilitációnak. A seb szépen gyógyul, egyre kevésbé érzek fájdalmat, azt mondhatom, egyre jobb az állapotom.

– Miért, mit érzett korábban?
– Állandóan fájt a hasfalam és a lovaglóizmom mindkét oldalon. Volt, amikor kevésbé, és akkor rendre elhittem, hogy jó lesz ez, már nem is fáj annyira, mint legutóbb, beleéltem magam, hogy ha így marad, akkor a következő mérkőzésen már játszhatok – erre másnap annyira rossz volt, olyan erős fájdalmaim voltak, hogy mindentől elment a kedvem.

– És lelkileg hogy van?
– Az is alakul, egyre jobb. Amíg nem derült ki, mi a baj, amíg hiába reménykedtem abban, hogy hamarosan visszatérhetek a pályára, addig rossz volt a hangulatom. De most már megnyugtató, hogy ez volt a gondom, a sérv ideget nyomott, ez a fájdalom tökéletesen elmúlt. Most már tudom, mit kell tennem ahhoz, hogy újra egészséges legyek, és már nagyjából azt is sejteni lehet, ha minden jól megy, körülbelül december végén futballozhatok újra, sokkal jobb a kedvem. Nem tudtam játszani, ez volt a gondom, és senki nem tudta, pontosan miért nem vagyok egészséges. Ez a bizonytalanság volt a legrosszabb az egészben… Remélem, most már vége az idegeskedésnek, és tényleg minden rendben lesz.

– Van, aki azt mondja, a magyar futballista persze, hogy nem bírja az angol élfutball iramát; máshol pedig azt hallani, ez gyakori probléma, már sokakkal előfordult…
– Nem tudom, ki mit bír, az tény, hogy a mi csapatunkban leglább négy-öt játékostársam küzdött hasonló gondokkal, és egyikük sem magyar. Geoff Horsfield például azt mesélte, ő már két héttel a beavatkozást követően játszott. Na jó, ő erősebb testalkatú, én pedig nem is akarok semmit elkapkodni. Amúgy én is úgy hallottam, az utóbbi években több száz futballistát kezeltek ezzel a sérüléssel, így hát én is kaptam hasznos tanácsokat az öltözőben, például azt, hogy érdemes néhány nap múlva a seb körül masszíroztatni, ne feszüljön nagyon, hamarabb gyógyuljon az a rész ott, ahol megvágtak.

– Ha már Geoff Horsfieldet említette: világklasszisnak nevezte önt – mit szólt ehhez?
– Aranyos fiú, jó gyerek, kedves barátom, biztos hiányzom neki – vagy azok a kötények, amelyeket edzésen osztok ki neki…

– Tényleg, hogy fogadták az öltözőben?
– Úgy láttam, örülnek nekem, meg annak, hogy kiderült, mi a bajom, és azt mondják, mielőbb jöjjek vissza.

– December végére prognosztizálják a visszatérését: karácsony másnapján Manchesterbe, az Old Traffordra, szilveszter délutánján Liverpoolba, az Anfield Roadra hivatalos a West Brom. Nem mindennapi visszatérés lenne éppen valamelyiken újra bajnokira kifutni!
– Nekem a Portsmouth vagy a Fulham is megfelelne, higgye el, csak játszhassak már! Meg különben is, itt mindenkinek lenyűgözően szép stadionja van…

– Úgy tudom, itthonról is rengetegen biztatják.
– Valóban, a honlapomon lehet levelet írni, és nagyon sokan kívántak jobbulást. Mindenkinek köszönöm ezt, és képzelje, még az is előfordult, nem is ritkán, hogy a levélíró leszögezte: fanatikus Újpest-szurkoló, de gyógyulást kíván – ez azért jólesik. Emberi. Persze még több fradista írt, és nagyon sokat jelent nekem a drukkerek kedvessége, szeretete.

– Kikapott a válogatott – ön nélkül – Görögországban. Látta a meccset? Mit hallott róla?
– Csak az összefoglalót láttam, az utolsó percben győzött az Európa-bajnok. Sok jót nem olvastam, nem hallottam róla. Azt tudtam, hogy barátságos mérkőzés, és úgy értesültem, ez meg is látszott a meccsen.

A magyar válogatott Gera Zoltán nélkül3 mérkőzés, 0 győzelem, 1 döntetlen,
2 vereség, 1–4-es gólkülönbség 11%

A WBA Gera Zoltán nélkül5 mérkőzés, 2 győzelem, 3 vereség,
6–7-es gólkülönbség 40%