Elszalasztott esély

Kevés az atléta, ezért érthetetlen, miért nem hirdeti a szövetség (MASZ) az iskolákban, hogy e sportág segítségével a tengerentúli tanulásra is lehetőség nyílik.

"Amerikában fontos az egyetemek közötti verseny, ezért az edzők figyelemmel kísérik a korosztályos ranglistákat, ott vannak az ifjúsági és a junior-világversenyeken" – mondta Dornbach Ildikó, az atlétikai szövetség utánpótlás-vezetője. A legjobbakat levélben keresik meg, évente hat-nyolc fiatalt. Igaz, ennél többen tanulnak odakint. A magyarázat: akik nem érnek el kiemelkedő eredményt, interneten vagy ismerősön keresztül veszik fel a kapcsolatot a kinti edzőkkel. Persze egyetem és egyetem között nagy a különbség. Van, amelyikre nehéz bejutni, de akad olyan is, amelyre csekély angoltudással be lehet kerülni.
Adódik a felvetés: mivel Amerikában sokkal jobb körülmények között edzhetnek a versenyzők, a a magyar atlétika is profitál az ösztöndíjakból. Dornbach Ildikó szerint azonban korántsem enynyire egyértelmű a helyzet, mivel "…odakint sokan elcsábulnak a határtalannak hitt lehetőségektől, és nem edzenek olyan keményen, mint itthon tennék. De a szorgalmas sportolóknak kétségtelenül óriási lehetőség a kinti tanulás."

Nem véletlen tehát, hogy jó néhányan a tanulmányaik idején érték el nagy sikereiket. Az első a rúdugró Bagyula István volt, aki 1991-ben világbajnoki ezüstérmes lett. A kalapácsvető Kiss Balázs Atlantában olimpiát nyert, de profitált a kinntartózkodásból a fedett pályás Eb-ezüstérmes magasugró, Győrffy Dóra, a Helsinkiben bronzérmes tízpróbázó, Zsivoczky Attila, a diszkoszvető Máté Gábor, a futó Tölgyesi Balázs, Csillag Balázs, Petráhn Barbara és Szeglet Zsolt is.
Nem rossz névsor, ám fájóan rövid ahhoz mérten, ahányan kimennek. A MASZ megpróbálhatná a sportág javára fordítani e lehetőséget.

"Szükség lenne ilyen stratégiára. Én már a reklámanyag szövegét is megírtam, de eddig falakba ütköztem, a hirdetés nem jutott el az iskolákba…" – panaszolta Dornbach Ildikó. ---- E ---- &