Bot nélkül fogta ki a legnagyobb halat

Noha az örmény származású David Nalbandian korábban nem ért el ekkora sikert, nem mondhatni, hogy a semmiből előbújva lepte meg a világot, ellenkezőleg: rendkívül kiegyensúlyozott, megbízható teniszező, a legutóbbi nyolc Grand Slam-torna-szereplése alkalmával hatszor eljutott a negyeddöntőig, az idei major versenyeken pedig egyszer sem adta alább a nyolcaddöntőnél.

"A nagy tornákon általában jól játszom, mert óriási a tét – magyarázta az újdonsült világbajnok. – A mostani Mesterek Kupája-győzelem egyúttal rengeteg önbizalommal vértezett fel, ez is mutatja, javarészt rajtam múlik, mikor és hol alkotok maradandót. Amikor három éve Hewitt-tal döntőt játszottam Wimbledonban, hihetetlenül izgultam, de ki várja el egy húszéves sráctól, hogy élete első nagy döntőjében brillírozzon? Ott elbuktam, itt nem. Tulajdonképpen elégtétel a számomra."

A kutya valószínűleg itt van elásva. Midőn Hewitt módszeresen bohócot csinált belőle 2002-ben, a "mészárlás" közben elment a kedve a teniszezéstől, szemben például a sanghaji összecsapással. Jobb teniszező állt a háló túloldalán, mint Hewitt, és bizony onnan kapaszkodott vissza, ahonnan minden bizonnyal senki más sem tudott volna, legalábbis Roger Federer ellen: a svájci megnyerte az első két szettet, mind a kettőt 7:6-ra, a második rövidítésben három játszmalabdát hárítva.

"Borzasztó nehéz az első perctől az utolsóig koncentrálni, a keserves pillanatokban meg optimistának maradni" – mutatott rá két fontos tényezőre a finálét két pont híján elveszítő Nalbandian.

Nos, neki több mint négy órán keresztül sikerült, volt, amikor annyira, hogy 19 gémből 16-ot elnyert az egyébként bokasérülés után játszó Federertől. "Négy nullára vezettem a sorsdöntő ötödik szettben, aztán hirtelen azon kaptam magam, hogy hat ötre már Roger vezet, és adogat. Nem tudom, miért, de még ekkor sem éreztem, hogy végem van. Legfeljebb azt, hogy majdnem" – elevenítette fel a 4 óra 33 perces ütközet végjátékát a főhős.

Pedig ha a nyolc meghívott egészséges, nem is szerepelhetett volna Sanghajban – ezt azonban felfoghatjuk úgy is, hogy a sors igazságot szolgáltatott neki. A 2003-as US Open elődöntőjében ugyanis csak ocsmány vonalbírói csalással tudták elvenni tőle a győzelmet a későbbi bajnok Andy Roddick ellen, most meg éppen a hátsérülése miatt visszalépő amerikai helyét foglalhatta el a Mesterek Kupáján. Meg is kérdezték tőle, mit csinált volna, ha nem utazhat Sanghajba: "Semmi különöset, horgásztúra volt tervbe véve."
Nem ment oda – mégis kifogta a legnagyobb halat.