A kapuscserék sem jöttek be

1. harmad: kapust kellett cserélniük a liláknak

A hat pont sem kevés – mert ugye Borsodi Liga- és egyben Interliga-mérkőzésről volt szó – ám ennek a Volán–UTE derbinek talán még ennél is nagyobb volt a tétje: döntően befolyásolhatta a bajnokság alapszakaszának végeredményét. Ugyanis ha a lilák pontot, esetleg pontokat szereznek, akkor bizony óriási lépést tesznek afelé, hogy az élről vághassanak neki az elődöntőnek, az esetleges Volán-siker pedig még a fehérváriak hasonló reményeit tarthatta életben. Az igazoltan hiányzók tekintetében valamelyest a vendégek álltak jobban, hiszen "csak" Hidasi Gáborra, meg a csapat egyik edzőjére, a tüdőgyulladása miatt otthon maradó Ancsin Jánosra nem számíthattak, míg az Albánál Gröschl Tamás, Ondrejcik Rastislav és Novák Csaba nem lehetett ott a pályán.

Ehhez képest jóval összeszedettebbnek tűnt a Cortina-csapat, amihez persze nagyon kellett az is, hogy Vladimir Buril már a 2. percben megnyugtatta a hazai szurkolókat: jól eltalált távoli lövéssel szerzett vezetést. A játékrész hátralévő részében is a vendéglátók uralták a jeget, a 17. percben már 3–0-ra vezettek úgy, hogy igazából olyan sok kimaradt helyzet nem is volt mögöttük. Bernei Gergely, az Újpest kapusa ugyan nagyokat nem hibázott, de igazi bravúrokra sem volt képes, s bizony a hét lövésből kapott három gólra nem lehet azt mondani, hogy válogatott szintű teljesítmény. Senkit sem lepett meg, hogy a 18. percben Sájevics András foglalta el a helyét, bár az addig látottak alapján egyértelműnek tűnt, hogy ez legfeljebb "eső után köpönyeg" megoldás. Az Alba Volán játékosai közül érdemes kiemelni a legendás Stastny fivérek unokaöccsét, a nemrégiben Székesfehérvárra kerülő Michal Stastnyt, aki az előző mérkőzésén még csak gólpasszokkal járult hozzá a csapat eredményességéhez, ám ezúttal már be is talált: övé volt a harmadik, amelyet remek mozdulattal emelt fonákkal az akkor még pályán lévő Bernei mellett a kapuba.

2. harmad: két volán-gól három perc alatt

"Gólt kell ütni!" – utasította játékosait Eduard Giblak, az újpestiek szakvezetője. Ehhez képest nem telt el három perc a harmadból, még kettőt berámolt az Alba Volán a lilák kapujába. Nyitányként Milos Palovcik a kaput megkerülő találata örvendeztette meg a publikumot, míg a Kiss Gábor, Ocskay Gábor, Fodor Szabolcs trió zseniális akcióját záró gólja már-már a megalázó kategóriát képviselte. Az 5–0-s eredményről és a Sájevics András, Bernei Gergely kényszerű kapusvisszacseréről nem is beszélve.

Roppant mérgesek is voltak az UTE kispadján, amikor azt látták, hogy Ludomil Ondov dühösen összeakaszkodik Vladimir Burillal – a szlovák csatár ahelyett, hogy Budai Krisztián kapuját veszélyeztette volna, rendre a fehérvári "ördögökkel" volt elfoglalva. Mi tagadás, rendkívül indiszponáltan játszott. A légiós mostanság kétségkívül hadilábon áll a gólszerzéssel; amíg az előző szezonban, valamint az idei elején a lövéseit követően befelé pattant a korong, mostanában hasonló szituációkban kifelé vágódik a pakk. Nem vitás, a támadó csak keresi a formáját. A fővárosiak egyébként elismerték, voltaképpen az összes csatáruk rossz passzba került, már ami a gólszerzést, a befejezést illeti – nem is véletlen, hogy az általuk várva várt szépítő találatot egy távoli lövéssel a hátvéd, Peter Gallo jegyezte.

Ám ez sem szegte kedvét az Alba Volán hokisainak, akik Ocskay Gábor vezérletével mentek tovább előre: a székesfehérváriak 19-ese megállíthatatlanul cikázott a lila-fehérek között, szokásához híven remekül hozta helyzetbe társait, egyértelműen ő volt a legjobb a jégen. Ráadásul a kispadon sem pihent, űzte, hajtotta, buzdította az Alba Volán játékosait, igazi vezéregyénisége volt csapatának. A harmad végén boldogan korcsolyázott az öltözőbe, tisztában volt azzal, hogy ez a meccs már zsebben van.

3. harmad: kedvetlenül korcsolyázgattak

Kapaszkodni persze lehetett, sőt kellett is a lila-fehéreknek, de a helyzetükben ez nem sok sikerrel kecsegtetett. Ennek ellenére úgy jöttek ki az öltözőből, hogy megpróbálják a lehetetlent, s mindjárt a harmad elején Andrei Drahovsky révén eggyel közelebb léptek a Volánhoz. Sőt nem sokkal később Peter Gallo közeli lövése után csak Budai bravúrja – a lilák második gólja előtti apróbb hibáját tette itt jóvá – mentette meg a vendéglátót attól, hogy az újpestiek valóban vérszemet kapjanak. Így viszont csendesen folydogált a találkozó hátralévő része, amit csak egy-egy kakaskodás, no meg az ezzel járó kiállítás tett némileg mozgalmasabbá.

A szürkeségből legfeljebb Drahovskyt lehetne kiemelni, aki a gólja után igencsak kedvet kapott ahhoz, hogy többször is megtornáztassa a fehérváriak kapusát, aki – dicséretére váljék – állta is a sarat. Kettejük párharca tehát a folytatásban döntetlenül végződött, ám a meccs egészére ez már korántsem igaz, hiszen az Alba biztosan szerezte meg a Borsodi Liga és az Interliga három-három pontját. A lila-fehérek szakvezetősége számára pedig óriási fejtörést okozhat, hogy Drahovsky lelkesedése miért nem ragadt át a többiekre, hiszen akkor talán többet is kihozhattak volna ebből a meccsből. Még a legnagyobb ász, Ladányi Balázs is igencsak kedvetlenül korcsolyázgatott a jégen, tőle szokatlanul visszafogott teljesítményt nyújtott, sőt rá nem jellemzően még egy kiállítást is öszszeszedett. Bár az is igaz, hogy ezen az estén nem voltak társai, s ez megkönnyítette az Alba dolgát: az Újpest csak bukdácsolt, nem volt egy súlycsoportban a címvédővel, amely nyomatékosította, nem adja könnyen a trónját.