"Habár csaknem egy hét eltelt a görögök elleni barátságos mérkőzés óta, mai jegyzetemben mégis javarészt azzal a mérkőzéssel, illetve annak utózöngéivel foglalkozom lássuk csak&
Most is kemény volt a hangvétel
Elismerem, hogy Athénban az utóbbi időszak egyik leggyengébb és leginkább lélektelen futballját produkáltuk, de ezzel kapcsolatban azért lenne néhány megjegyzésem. Ugyanis a legtöbb újság figyelmen kívül hagyta, hogy ezúttal úgymond második csapattal voltunk kénytelenek Görögországba utazni. Gera Zoltán, Kovács Zoltán, Kerekes Zsombor, Rajczi Péter, Szabics Imre, Takács Ákos, Nikolov Balázs, Stark Péter és Buzsáky Ákos sérülés, míg Juhász Roland, Huszti Szabolcs és Vanczák Vilmos az utánpótlás-válogatott olaszok elleni mérkőzése miatt nem állt a rendelkezésemre. Még egyszer mondom: elismerem, hogy nem játszottunk jól, de… Azt azért megkérdem: az Európa-bajnok görögök jól játszottak? Ők elkápráztatták a szurkolóikat, ők szemet gyönyörködtetően futballoztak? Hát nem! A magyar újságok ennek ellenére olyan jelzőkkel illették a csapatunkat, mintha nem is szeretnék a válogatottat.
Ronaldinhót nem lehet beválogatni
Azt sem árt leszögezni, hogy akármennyire is szeretnénk, egyelőre a görögökkel sem vagyunk egy szinten. Érdemes megnézni, hol játszanak a görögök, és hol szerepelnek a mi futballistáink. Szteliosz Jannakopulosz például a Bolton Wanderersben, Angelosz Hariszteasz az Ajax Amszterdamban profiskodik, míg a többieket jobbára a Bajnokok Ligájában edződött Panathinaikosz és Olympiakosz együtteséből válogathatja be Otto Rehhagel szövetségi kapitány. No azt persze nem mondom, hogy nálunk nincsenek kivételes tehetségek, hiszen Juhász Rolandból, például, nemzetközi szinten is ragyogó hátvéd válhat, Gera Zoltán pedig már a Premiershipben is megcsillantotta tudását, és e helyütt néhány további nevet még felsorolhatnék. Csakhogy éppen ezekre a játékosokra nem számíthattam Görögországban, helyettük másokat kellett behívnom, olyanokat is, akik előtte még sosem voltak a válogatott közelében. De ez van, ezzel kellett főzni. Hiába szeretném én, hogy a magyar válogatottban futballozzon Ronaldinho vagy éppen Adriano, ha egyszer ez lehetetlen. Higgyék el, én lennék a legboldogabb, ha a keret összeállításakor Michael Ballacknak is postázhatnám a meghívót.
Örökké borús a fociról festett kép
A válogatottnak időre lenne szüksége, hogy nemzetközi szinten kiugró teljesítményt érjen el, de úgy érzem, a magyaroknak nincs türelmük. Magyarországon rengeteg ember beszél a futballról, csak éppen alig akad olyan, aki tesz is érte. Számos országban fordultam már meg a pályafutásom során, ám olyan borúlátó hangulattal sehol sem találkoztam, mint amilyen Magyarországon veszi körül a futballt és ezáltal a válogatottat. Meg kell érteni: a magyar labdarúgásban igenis vannak tehetségek, és ha kicsivel több türelmet kapna a nemzeti csapat, szebb jövőt élhetnénk meg."