Szent tehenekkel nem megy

A visszaesés persze a tabellán is megmutatkozik: két hónapja még a negyedik helyen tündökölt a gárda, ma viszont épphogy befér az első tízbe… A tizedik pozícióval gyaníthatóan boldogan kiegyezne, mondjuk, a REAC vagy a Kaposvár, a ZTE-nél viszont ezt nemigen díjazzák.

"Annak, hogy az eredmények egy ideje olyanok, mint amilyenek, sok összetevője van – magyarázta a bizonyítványt Dajka László, a kék-fehérek szakvezetője. – Kezdem azzal, hogy edzői pályafutásom során olyan peches időszakot még soha, sehol nem éltem meg, mint Egerszegen. Az amúgy is szűkös, tizenhetes keretünket súlyos sérülések tizedelik, hetek óta csak tizenkettő, tizenhárom felnőttjátékos áll a rendelkezésemre. A két hónapja kidőlő Kaj András személyében egy kiváló védekező középpályással lettünk szegényebbek, Koplárovics Béla, illetve Kriston Attila kiesésével pedig a szárnyjátékunk veszett el. Megjegyzem, az MTK elleni hazai összecsapáson fordult minden rosszra, amikor szakmailag megmagyarázhatatlan gólokat kapva, négy hármas vereséget szenvedtünk. Azt követően megrogytunk, és mostanáig nem álltunk talpra."

Felvetődik ilyenkor a kérdés – főleg Magyarországon –, nem "számolják-e ki" a trénert. Ami a (közel)jövőjét illeti: ma az igazgatótanács előtt kell megjelennie, hogy beszámoljon a vezetőségnek az elmúlt hetek történéseiről.

"Az elöljárók minden hónapban sort kerítenek erre a megbeszélésre, igaz, én most először vagyok rá hivatalos… – árulta el az "első bálozó". – Állok elébe az eszmecserének! Nyilvánvaló, én sem vagyok hiba nélkül, majd meglátjuk, hogy a vezetők szerint a gyenge eredmények hány százalékban tudhatóak be a körülményeknek, és hány százalékban a szakmai munka minőségének. Szerintem nincs miért aggódnom, hiszen amíg a sikerek idején nem váltam jobb edzővé, most nem lettem rosszabb. Számomra egy a fontos: nyugodt lelkiismerettel tudok tükörbe nézni, mert ugyanúgy dolgozom, mint a bajnokság elején."

Beszélik, hogy egy-két labdarúgó örömmel venné, ha Dajka László reggelente nem valamelyik zalaegerszegi fürdőszobában szembesülne önmagával, de egyelőre az edző szava többet nyom a latban. S a tréner ezzel kapcsolatban is mondja a magáét:

"A kétezer-egyben nyert bajnoki cím óta néhány játékos a múltból akar megélni, szent tehénnek képzeli magát. Én azért szegődtem Egerszegre, hogy rendet és fegyelmet teremtsek, hogy a fizetését csak az vehesse fel, aki megdolgozott érte. Aki nem volt hajlandó beállni a sorba, kimaradt. Láttam rajta, nem tetszik a módi, ám amíg eredményesek voltunk, kénytelen volt magában morogni. Amint elmaradoztak a sikerek, a szóban forgó futballisták elkezdték az edzésmunkát bírálni, egyikőjüket, a hangadót kénytelen voltam a juniorok közé vezényelni (Csóka Zsolt edz a tartalékokkal – a szerk.). Ezt a döntésemet azóta sem bántam meg, mert aki visszafelé húzza a csapat szekerét, arra nincs szükség. Nálam a játékos nem dirigálhat, csupán egyet várok el tőle: nyújtsa a tudása legjavát. Hogy néhányan ellenem vannak? Nos, ezzel kapcsolatban csak annyit: engem nem a labdarúgók, hanem az elnök, valamint az igazgatótanács tagjai szerződtettek. Csakis ők dönthetnek a sorsomról. Annyit feltétlenül hozzátennék ehhez: a futballisták többsége mindent megtett, és mindet megtesz, hogy a ZTE jól szerepeljen."

Hogy a gárda visszatérjen a helyes útra, ahhoz – Dajka László szerint – az kellene, hogy egy: mihamarabb megtalálják a két hónapja elveszített fonalat; kettő: véget érjen az a korszak, amikor a labdájuk kifelé, a riválisé befelé pattan a kapufáról; három: legyen végre 14 egészséges felnőttjátékosa, hogy tudjon variálni. A szakember bízik benne, hogy az év elején kitűzött cél (az első hatba jutás) még teljesíthető – az ő felügyelete alatt.

"A hárompontos rendszerben elég ahhoz két-három jó meccs, hogy nagyot ugorjon a csapat – folytatta Dajka László. – Az őszi szezonból három kör van hátra, minimum hat, de inkább kilenc pont szükségeltetne ahhoz, hogy a néhány személyi változással párosuló téli alapozás után reményteljes tavasz elé nézzünk. Jelen pillanatban rossz passzban vagyunk, szenvedünk, azonban nem adjuk fel, tesszük a dolgunkat becsülettel. A szombati, Vasas elleni mérkőzésünk azért sorsdöntő lehet. Ha aznap még én ülök a kispadon, de nem nyerünk, megeshet, hogy magamtól állok fel. Jöjjön helyettem egy új edző, aki nem biztos, hogy szakmailag képzettebb nálam, csak szerencsésebb keze van. Megtanultam már, a futballban nem elég a megfelelő hozzáállás és szakmai tudás, óriási szerencse is kell hozzá. Miként tisztában vagyok azzal is: ebben a sportágban bármi előfordulhat, éppen ezért úgy megyek el a délutáni ülésre, hogy mindenre fel vagyok készülve…"